2009. szeptember 13., vasárnap

Szenvedélyek

Azt hiszem, már sok szenvedélyemről beszámoltam az elmúlt másfél évben, a savanyúkáposztától a madárkergetésen át a görögdinnye iránti rajongásomig.
Azonban még nem beszéltem a pattogatott kukoricáról! Moziba nem járok, a pop corn-t azonban ellenállhatatlannak találom. Ha csak az illatát megérzem... Szerencsére gazdáim is nagyon szeretik, és nem sajnálják egy csodálatos technikával kéregető szakállas collie-tól.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága Luna! Ezt a popcorn dolgot feltétlenül ki kell próbálnom. Olyan orrcsiklandozóan emlegeted.

Szóval, ha virágot adok egy lánynak,az nem nyálas? Neked elhiszem. Mondjuk akkor lehetne ez az udvarlás, ha jószagú lánykutyapopót érzek?
Kecskemét nagyon fárasztó volt, meleg volt és sokat kellett várnom, unatkoztam. És nem a tesómmal versenyeztem, hanem ő az apukám unokája, szóval az unokaöcsém, vagy mi. Én nem értek ezekhez a rokoni dolgokhoz, mindig elvesztem a fonalat. :o) Megint nyertem rágókötelet, meg ugyanazt a sok betűt, de valamiért a mezőn futkározás elmaradt, inkább rókát fogtam a száguldó fémdobozban.

Képzeld, a gazdim most fedezte fel, hogy írtál két régebbi blogomba. Ne haragudj, hogy csak most vettük észre, de valami nem stimmelt ezzel a messzendzserrel vagy mivel. A gazdi most kűzd vele.
Míg megjavul, nyalintlak!
Mex