Migu?

Ez már mindennek a teteje! A nyulat már megszoktam, így hogy kiköltözött a kertbe, még kevésbé zavar. De még több állat!?
Ok, ok, írom a részleteket, és akkor megértitek a felháborodásom jogosságát.
Tegnap délután Tamara nagyszülei érkeztek látogatóba, de nem csak a szokásos simikkel és falatkákkal felszerelve, de nem ám! Egy kalitka volt a kezükben és benne 2 izé. Kicsi, szőrös, izgága nagyszemű és kerekfülű valamik. Ugrándoztak. Én is. Rám szólt a gazda. Rájuk nem.
Majd következett a bemutatkozás: "Luna, ők Tamara degui, nem szabad bántani őket, vigyázni kell rájuk, gazdáé." Aha. Degu. Migu?! És még csak nem is lehet őket kergetni?
Tiszta ideg lettem, vacsorázni se bírtam. Mi jöhet még? Elefánt, kenguru?

Breaded beardie, azaz panírozott szakállas

Gazdasszonyom ezt az időszakot csak panírozós időnek hívja. Lehet benne valami. Reggelente, a séták alatt még erősen párás a fű, naná, hogy vizes lesz a lábam. A sétaút (földút a töltés mellett) meg persze erősen homokos, naná, hogy poros lesz a lábam. Víz+por x sok= vastagon sáros, vagyis panírozott beardie láb. Minden reggel! Hát, nem irigylem a takarításért!
Különben nem sok érdekes történik. Wieselburgban szereztem egy CAC címet 2 hete. Áfonya kiköltözött a kertbe. Erősen tavaszodik.
És ma reggel megcsípett egy darázs, igen, persze, hogy az orromat, de szerintem ez nem vicces!
Szerinte sem, mert úgy tűnt nem élte túl a gonosz akciót. Lüke darázs!

Verekedni csúnya dolog

Verekedtem, és harci sérüléseket is szereztem. Gazdasszonyom szerint azért, mert nem telhet el egy szülinapom valami baj nélkül (tavaly babéziás lettem).
Szerintem más az oka. Egészen pontosan egy Mandula névre hallgató kutya, aki pár hónapja falkatag. Megjön és kötözködik. Beszól valamit. Vagy csak néz. Esetleg a közelembe sem jön, de a tudat, hogy ott van nagyon irritáló. Naná, hogy már többször összekaptunk!
De pénteken igazán. Ez csak otthon derült ki, amikor a gazdik a vércseppek nyomát követve rám bukkantak. Hát, igen, egy lilára dagadt fül, és egy hasadás az oldalamon lett a harc eredménye.
De én győztem (gondolom)!
Most valami barnás izével kenegetnek, és megállás nélkül korholnak, hogy lüke kutya vagyok.
Ilyenkor szégyellem magam, szánom-bánom minden bűnömet, és magamban persze megfogadom, hogy legközelebb, a bosszú idején ügyesebb leszek, és sérülés nélkül úszom meg a visszavágót!