Hová lett Ödönke?!

Amikor született, kicsi volt, nem látott és maximum a hasán tudott csúszni. Ödönkének hívták, és kizárólag tejet fogyasztott. Csak engem szeretett, és semmi sem érdekelte rajtam kívül.

Most, 4 héttel később már nem mondható kutyababának. Mindent lát, hall és minden érdekli. Persze, szopik még, de már áztatott tápot is eszik. Kiköltözött a ládából, folyton jön-megy, mindenhol megtalál, akkor is, ha egy kis nyugalomra vágyom. A hason csúszást felváltotta a rohangálás, és a folytonos játszhatnék. Már nem csak én vagyok, aki szórakoztathatja, bármelyik gazdit szívesen levadássza. Jönnek a fogai, ezzel együtt persze az állandó rághatnék is. Most már lehet vele játszani, tanítgatni.

Jó fej, tényleg.

És a leendő gazdi kérésére már Max a neve.

De hová lett Ödönke?!

Szülinapos kutyamama

Azt hiszem némi magyarázattal tartozom a címet illetően, de kezdjük az elején!

Ma lettem 4 éves, szóval boldog születésnapot nekem, Crominak, és a többi C alomtesónak.!

Ha jól emlékszem, még januárban említettem, hogy komoly terveim vannak erre az évre. Kicsit!? csúszott a tüzelésem, ezzel teljes bizonytalanságba és aggódásba taszítottam gazdáimat a nyári programjaikat illetően. Végül csak elkezdtem, sőt eredményesen be is fejeztem. A vége felé közeli kapcsolatot létesítettem Snoopyval, egy csinos beardie kannal, aminek szeptember 18-án ebédidőben megszületett az eredménye is. A kisfiam. Jelenleg (a világ legprofibb szülésznőjének, azaz Dianának köszönhetően) az Ödönke névre hallgat, papírja szerint azonban az elegáns Black Cooper First Class nevet viseli. Ödönke szépen gyarapodik, bár már születésekor is rendes súllyal büszkélkedhetett, 540 grammal érkezett, ami egyedüli kölyökként nem csoda. Most még nem igazán szórakoztató, csukott szemmel csúszik-mászik, folyton enne, és szerencsére sokat alszik. Tamarától kapott egy plüss egérkét, néha, ha nekem más, fontos dolgom van, ahhoz bújik. Mert azért a többi, embercsaládommal kapcsolatos dolgomat sem hanyagolhatom el, nem? Lehet, hogy nem vagyok szuperanyuka? Van a kutyáknak Anyák Lapja, ahova a lüke aggódó kérdéseimmel fordulhatok?

Szerencsére az nem kérdés, hogy eleget eszik-e, mert az jól látható. Különben (minden fontos személy szerint) gyönyörű kiskutya, aki láthatóan egészséges, és csinosan gömbölyű.

Kell ennél több?

Nyár

Nyár van. Érdekes, esős, kánikulás, szeles, árvizes, kutyaáztató nyár. Időnként nyaralunk, én Tamara nagyijánál és Blankánál, a gazdik mindenféle vizes helyen. Most mindenki itthon van, oviszünet van, tehát jut simogatás elég.

A héten itt vendégeskedett Shaba kutya, aki Tamara nagymamájához tartozik. Kikaptunk, bár ő volt a felbujtó (szerintem). Az elkövetett hiba Áfonya nyúl hajkurászása volt. Tudom, hogy ő csak békésen legelészett a kertben, és neki is vannak jogai, de amikor begyorsul, akkor minden normális eb kötelességének érzi, hogy megkergesse! Nem?!

Különben egész gyorsan szalad, ahhoz képest, amilyen kövér, de ketten voltunk, így nem sok esélye volt. Gazdasszonyom persze kirohant a bulira, szétkergetett minket, és ölben vigasztalta a rettegő nyulat. Akinek persze semmi baja nem lett. (a néhány csomónyi kihullott szőrtől eltekintve, de van neki elég)

A deguk is jól vannak, egyesek szerint olyanok, mint a patkányok. Nem tudom olyat nem tartunk, a deguk viszont egész helyesek, sőt, egyre több simogatást kérnek.(meg mandulát és mogyorót)

Éjjel-nappal kerekeznek, nem győzzük olajozni őket.

Szerintem egyébként szökést terveznek, úgyhogy szemmel tartom őket, hátha benne vannak egy jó kis rohangálásban. Bár gondolom, a degu kergetésért sem dicsérnének meg.

Hát persze, hogy még itt vannak!

Itt vannak és itt is maradnak. A deguk. És a hozzájuk kapcsolódó idegbajom. Szerencsére enni már tudok, de szabadidőm nagy részét a ketrecük mellett töltöm, ugrándozva, bámulva. Néha valamelyik gazdi, leggyakrabban Tamara társaságában. Jobb, mint a tv.
Különben nagyon érdekesek, helyesek, viccesek. Nem félnek tőlem, gyakran összedugjuk az orrunkat. Nem esznek tápot és kutya jutalomfalatot. Szóval, akár szerethetném is őket, ha nem lennék ilyen iszonyúan féltékeny.
Még meggondolom. Szerintetek?

Migu?

Ez már mindennek a teteje! A nyulat már megszoktam, így hogy kiköltözött a kertbe, még kevésbé zavar. De még több állat!?
Ok, ok, írom a részleteket, és akkor megértitek a felháborodásom jogosságát.
Tegnap délután Tamara nagyszülei érkeztek látogatóba, de nem csak a szokásos simikkel és falatkákkal felszerelve, de nem ám! Egy kalitka volt a kezükben és benne 2 izé. Kicsi, szőrös, izgága nagyszemű és kerekfülű valamik. Ugrándoztak. Én is. Rám szólt a gazda. Rájuk nem.
Majd következett a bemutatkozás: "Luna, ők Tamara degui, nem szabad bántani őket, vigyázni kell rájuk, gazdáé." Aha. Degu. Migu?! És még csak nem is lehet őket kergetni?
Tiszta ideg lettem, vacsorázni se bírtam. Mi jöhet még? Elefánt, kenguru?

Húsvét!!!

A sütisütő bulin még csak gyanakodtam (és persze nyalakodtam), a celofáncsörgésnél már erősen gyanakodtam, a sonkaillat érkezésekor már biztos voltam a Húsvét nevü több napos mulatság érkezésében.
A szokásos menetrenddel, tojás, és jutalomfalat vadászattal, finom falatokkal, sok családi együttléttel és ennek megfelelő mennyiségű simogatással idén is nagyon szeretem ezt az ünnepet. A tavalyihoz képest annyi változott, hogy nem került új állat a házhoz, de ha hiszitek, ha nem, nekünk még mindig megvan a múlt évi húsvéti nyulunk, Áfonya. Hát, már nem az a kimondott nyuszika, legalább öt kiló, de egész jó fej. Cseppet sem fél tőlem, pedig már néhányszor bekaptam a kalimpáló lábait. (tuuuudom, hogy ezt nem szabad, de az a belső hang!)
Kedves Mex! Köszi a figyelmeztetést, de esélyem sincs résen lenni, az általad emlegetett nyúl nemcsak felénk jár, de velünk is él, egy éve. Gazdáim, különösen Tamara nagyon kedvelik, és amíg ajándékot hoz, de kutyatápot nem kér, és az általa igényelt simogatás mennyiséget nem növeli, addig én is elviselem.
A tavasz lassan de biztosan ide is megérkezik, a családom szerint igen kerge-lüke vagyok vagyok tőle. Pedig csak boldog.
És ezt mindenkinek szívesen tovább is adom. További boldog sonkás-csokis-sütis -simis Húsvétot kívánok mindenkinek!

Nincs itt

Tévedtem, a tavasz valahol máshol van. Itt hideg szél és reggel -5 fok van, ami igazán nem mondható tavasziasnak.
Egy összeesküvésről kell beszámolnom, ami a felháborító kezdet ellenére végül is egész jól végződött. Csütörtök reggel Fletch és Phini gazdasszonya, az általam nagyon szeretett Diana érkezett hozzánk vendégségbe (legalább is akkor még azt gondoltam, hogy beéri egy kávéval és egy kis sütivel). Viharos üdvözlésem után azonban gyanúsan kezdett viselkedni, ruhát váltott, és a kosárkájából mindenféle gyanús dolgot pakolt egy törülközőkkel letakart asztalra. Ezután gazdasszonyommal az emeleti fürdőszobába csaltak, a zuhanyfülkébe parancsoltak, és orvul megfürdettek! Ezután másfél órát fésültek és három hajszárítóval szárítottak! Úgy éreztem elárultak, és már az ártatlan vendégnek látszó látogatókban sem bízhatok többé.
2 óra elteltével azonban frissen, illatosan, szállongó szőrrel átgondoltam a helyzetet, és mikor a jutalomfalatok és a dícsérő simik is előkerültek, úgy döntöttem, megbocsájtok.
Azért remélem hasonló merényletek nem fognak gyakran előfordulni!

Éves jelentés

Ez igen, ez elég profin hangzó cím lett. Hogy miről van szó? Azt hallottam, hogy az emberek (az új évi fogadalom előtt) éves összegzést is szoktak készíteni, vagyis próbálják átgondolni mit csináltak az elmúlt évben. Mivel véget ért a karácsony (sajnos), gondoltam én is elütöm az időt valami hasonlóval.
2009 elég jó év volt, azt hiszem. A válság, vagy mi a csoda, amiről az emberek folyton sóhajtoztak, engem nem talált meg, jól elbújtam. Simogatás, séta, játék nem volt kevesebb, mint korábban, az ételem is csak a vonalaim finomítása miatt csökkent valamelyest (használt).

Februárban Cromi tesóval megjártam Lengyelországot, majd sikeresen vettem részt a budapesti 2 napos CACIB-on. 2 nap, 2 CAC, 2 CACIB, 1 BOB, és egy harmadik hely Lenkával a fiatal felvezetők között. Így megszereztem a Hungarian és az Interchampion címet.
Eközben húsvétkor hozzánk költözött Áfonya,. a Nyúl, aki azóta is itt él, és csak kicsit vagyok féltékeny és csak néha próbálom bekapni a lábát, becsszó!
Nyáron a család sokat volt itthon velem, több simi jutott a szokottnál. 2 hétig Fletcheréknél nyaraltam, all inclusive ellátást kaptam: étel-ital-séta-simi-játék-sport-kultúra-kirándulás, még egyszer köszi!
Júliusban Bee féltesómnak 10 kiskutyája született, azóta mindegyiknek sikerült jó gazdit találni, szétszéledtek Európában.
Szeptemberben 3 éves lettem, már igazi érett felnőtt ebnek számítok.(persze ettől még verekszem, ha valaki beszól!)
Októberben Pozsonyban részt vettem a Világkiállításon, ahol champion osztályban ötödik, Klubkiállításon res.CAC, fiatal felvezetők között Lenkával 2. helyezést értem el, amivel én elégedett voltam (gazdijaim is).
Novemberben Fletcheréknek sikerült 14 beardie-t és 2 bobtail-t összehívni a szigetre, igazi szőrhömpölygős bulira. Tamara is jól érezte magát.

A december már az ünnepek jegyében telt. Mikulás, akit megint nem sikerült kilesnem, karácsony, amit az üdvözlőlap elkészítésén kívül nagyon élveztem, és elérkeztünk az év utolsó napjához, ma van Szilveszter.
Tényleg nem volt rossz év, különösen, ha pozitívan állunk a dolgokhoz, és én igazán úgy állok.
Nőtt az olvasottságom, és a szőröm, szeretem a családom, és Ők is szeretnek engem. Tamara gyakran mondja: "Én úgy imádom ezt a büdös dögönyt!" Hát nem aranyos?
A jövő évi terveim még titkosak, de ne aggódjatok, ütősek lesznek!
Este Fletchert és Phinit fogom szórakoztatni Szilveszter alkalmából, ugyanis Náluk töltjük az éjszakát. Majd mesélek.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

Újra itt van a Karácsony!

Mikulás óta vártam a napot, amikor újra egy fát hurcolnak a lakásba az emberek. Mindenféle csillogó-villogó izét tesznek rá, majd elégedetten állapítják meg "szép lett idén a karácsonyfánk!"
Ez persze még kevés lenne egy kutya boldogságához, de a fa alá ajándékok kerülnek. Sajnos a hogyant eddig nem sikerült kiderítenem, de ennyi varázslat belefér egy beardie életébe.
Ma eljött a nagy nap betetőzéséül az elmúlt hetek őrületének (vásárlás, csomagolás, főzés-sütés, takarítás). Tamarával mindketten rettentő izgatottak voltunk, mikor megszólalt a csengettyű, egymás mellett rohantunk az emeletre. Sok-sok csomag hevert a fa alatt, köztük egy szőrmefrizbí, macival a közepén, ami a rég megsemmisült bocis frizbimre emlékeztetett, tehát csak az enyém lehetett - és tényleg az volt! Kaptam még persze mindenféle finomságot is és az emberek is sokáig bontogatták a csomagjaikat. Mindenki boldogság szagú volt, ezt csak az illatos vacsora tudta elnyomi kicsit később (még mindig szeretem a libamáj pástétomot, piritóssal).
Most teli pocakkal pihengetek a macim és a családom társaságában.
Remélem nindenkinek hasonlóan szép az ünnepe.
Boldog, békés, simogatásban és finom falatokban gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!

Megjött a Mikulás

Tavaly sajnos nem sikerült kilesnem a Mikulást, gondolhatjátok, hogy idén nagyon készültem rá. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én bizony fent maradok, semmiképpen nem alszom el, és mindenre fényt derítek. Vártam, vártam, ásítoztam, vártam, ásítoztam...aztán valahogy reggel lett, és Tamara vidám kiabálására ébredtem: "Megjött a Mikulás!" Már megint lekéstem.
Na, nem baj, talán jövőre! Csokihegyek, plüssök, könyvek Tamarának, rágóka, kutyacsoki, jutalomfalat nekem. Áfonya nyúl valami fog koptatót kapott, hihi, azt nem irigylem.
Azért valamit elárulok, én voltam az egyetlen, aki nem kapott virgácsot a családban!

Pozsony, Klubkiállítás

Bocsánat a késésért, elfoglalt voltam - a kerti teraszt építő embereket kellett felügyelnem. Szegényeket nagyon sajnáltam a borzasztó idő miatt, ezért többnyire bentről figyeltem. Néha befelé, de pihenni is kell néha.
Szóval a Klubkiállítás. Csütörtök este Blankánál aludtunk, Komáromban. Gazdim, Blanka, és 4 beardie Bee, Doris, Emy, és én. Lefekvés előtt sétáltunk a sötét Duna-parton, vacsiztunk, játszottunk, kidőltünk.
Másnap tettre készen kora reggel érkeztünk Pozsonyba. Az előző napi meleg elveszett valahol, hideg, eső, és mindehhez kinti ring fogadott minket. Sebaj, lelkesen készülődtünk.
Meg kell mondanom, eddigi kiállítási életem legjobb bírója érkezett a ringbe. A svájci hölgy (mert tényleg úgy nézett ki és úgy is viselkedett, mint egy igazi hölgy!) kedves, vidám és igazi show-woman volt. Minden emberhez volt egy kedves szava és minden ebhez egy simije. 9.30-17 óráig mosolyogva, lelkesen, a közönséget buzdítva bírált majdnem 150 kutyát, bearded colliet, bobtailt, és border colliet. Köszönjük!
Phini ment először a ringbe, életében (most 3 hónapos) először! Dia fésülte, fésülte, Phini ficánkolt. A reakción a környékbeli emberek percekig derültek, Phini legnagyobb értetlenségére. A reakció? "Maradj már! Show-kutya vagy, vagy mi a fülem!"
Utána sorba bevonultunk, res.CAC címemmel igen elégedett voltam.
Szerintem 2 sikeres nap volt, gördülékeny bírálatokkal, de sajnos nem mindig rendes gazdikkal.
Nem győztük kikerülni konkurenseim "maradványait", melyeket ott felejtettek, pedig a szervezők még zacsikat is kitettek! Ejnye-bejnye, remélem a 2013-as budapesti világkiállításra minden gazdi megtanulja a kulturált kutya sétáltatás szabályait!

Világkiállítás 2009 Pozsony, részletek

Nagyon korán keltünk, autóztunk több mint 2 órát. Fletch és Phini a csomagtartóban, én gazdasszonyommal a hátsó ülésen. Sorban álltunk, vártunk, parkoltunk, kipakoltunk, vártunk, pisiltünk, vártunk, szépítkeztünk, vártunk. Sok-sok bearded collie-val együtt vártunk.
A várva-várt angol bíró úr kicsit kaotikusan kezdett, a kanoknál nem igazán mutatott koncepciót a választásaiban, a szukáknál már mintha belejött volna.
Ötödik lettem - ahogy erről már korábban beszámoltam - ami a 21 nevezett beardie champion szukából 3 évesen szerintem igen jó eredmény!
Délután az EuroDogShow-n már megismert Lenkával indultunk a fiatal felvezetők fináléjában. Sokat vártunk, sokan voltunk. Egyre kevesebben maradtunk a BIS ringben. Amikor már csak hárman voltunk bizony nagyon izgultam, de ezt persze nem mutathattam. Éppen elég volt egy nagyon ideges Lenka a póráz másik végén, és egy talán még idegesebb Gazdi a nézőtéren!
Másodikok lettünk, büszkén feszítettünk a hatalmas dobogón, a villogó vakuk és a nemzetközi kamerák előtt. A gazdim és Lenka boldogan borult egymás nyakába, borzasztóan büszkék voltak.
Én is, de ezt soha nem árulom el Nekik.

Boldog harmadik szülinapot!

Hogy kinek? Hát persze, hogy nekem! Meg Crominak Sopronban, és minden "C" almos tesónak, akárhol is laknak!
Tehát ismét eltelt egy év okosabb, érettebb, világlátottabb kutya lettem.
Az elmúlt évben Interchampion lettem, nőtt a blogom olvasottsága, és továbbra is elsőszámú házikedvenc vagyok (sikeresen visszavertem Áfonya nyúl támadását, aki ugyan még mindig itt lakik, de kiderült, hogy nem igazi konkurencia).
Elégedett vagyok az életemmel, de persze közben folyton új kihívásokat keresek.
Ezek egyenlőre titkosak!

Új rokonok a világ körül

Képzeljétek, Bee féltesóm minden kicsinyének jó gazdit talált Blanka. Hárman Belgiumba mentek, de költözött kölyök Németországba, Csehországba, Szlovéniába, Magyarországra - és néhányan maradtak Szlovákiában is.
És mit gondoltok hová költözött egyikük? Úgysem találnátok ki, ezért elárulom. Fletcher rokon szerzett egy új játékot-barátot magának. Bizony, Phineas (háááát, felettébb furcsa név egy alig 2 hónapos ebnek) ezentúl Fletcherékkel él. Hajrá Fletch, nevelj belőle igazi BEARDIE-t, te pedig Phini, tanulj sokat és ne hagyd, hogy főnökösködjön!

Beszámoló 2.

Azt hiszem, kedvelem a Balatont. Fletcher elég gyakran ott van, és ha emlékeztek régebbi elméletemre a víz és az Interchampion cím között, szerintem Nála is csak hetek kérdése a cím megszerzése (csak azt nem értem, hol késik az ÉN kerti tavam?!).
Nagyon szép helyen laktunk, puha fű borította az udvart, nagyban elősegítve kedvenc sportom, a fűben heverészés gyakorlását. Gyakoroltam is eleget, szerintem lassan indulhatok vele az Olimpián. Persze, csak ha létezik ilyen versenyszám. Sokan ugyan félreértik fáradozásaimat, és egyszerűen lustának tartanak, de a világ már csak ilyen.
Képzeljétek, a révfülöpi mólón egy kedves művész lerajzolt minket Fletcherrel. Szerintem nagyon csinosak lettünk! Szerintetek?

Megjöttem! Beszámoló 1.

Letelt a nyaralás, gazdiék is megjöttek én is hazaértem. Nagyon jó volt Fletcherékkel, de már hiányzott a saját családom.
Az első napok persze élménybeszámolóval teltek. Ők tevegeltek, sokat fürödtek (ami az általuk emlegetett meleg miatt nem csoda, bár gőzöm sincs, mennyire meleg "az árnyékban 42 fok"), voltak delfin-show-n és tengeralattjárózni?! Érdekes színük van, szerintem nem ártana mosakodniuk, de Tamara azt mondta, Ő csak szép barna. Jó, én meg csak szép szürke-fekete-fehér vagyok, pedig nem is voltam Egyiptomban.
Hogy hol voltam? Újbudán, meg kétszer a Balatonon is. Részt vettem a Balaton átúszáson, persze csak mint néző. Vagy fürdőző? Ugyanis a legjobb kilátás a vízből volt, így ott üldögélve élveztem a programot. A kalandokról írtam is a gazdiéknak, itt olvashatjátok:

Sziasztok Nyaralók !!

Remélem minden oké, és Tamara is élvezi annyira a meleget mint én.
Fletcherékkel pénteken beültem a kocsiba és valami fura helyre mentünk. Képzeljétek végig vigyázzban ültem a csomagtartóban, azt montdák vicces voltam. Fárasztó volt, de kibírtam. :-)
Mikor megérkeztünk nagyon ideges voltam, - sztem hiányoztok (na, azert annyira nem) - de elmagyarázták, hogy most relaxálni kell, mert ez egy olyan hely és később majd megyünk fürdeni is egy bazi nagy tóba, amit úgy hívnak Balaton.
Ma lementünk, megnéztük közelebbről. Klassz, csak ma volt a tó átúszás és rengeteg ember volt. Bementem a tóba és beleültem, néztem a nagy hajót meg a sok embert... Sétáltunk egy nagyot és egy réten akadályokat ugráltattak velem és Fletcherrel, jó buli volt. Annyira, de annyira elfáradtam, hogy történt egy kis baleset is... leestem a támfalról :-) ne ijedjetek meg, kicsit sántítottam, hogy sajnáljanak. Megpuszilgattak, megmasszírozták a lábamat és hopp 2 perc múlva már nyoma sem volt az egésznek :-) nem sírtam!!!! becs szó :-)
Holnap lehet, hogy elvisznek Sümegre - erre még Dia alszik egyet, mert sok a ló meg a vadászkutya, nem akarja, hogy nagyon megijedjünk - sztem inkább ő ijedne meg nem én :-)
Majd még írok, ne aggódjatok én jól érzem magam, remélem ti is, de légyszi valamit hozzatok az all inclusivból :-))

Nagy pusszantás: Lunci

Láthatjátok, nem unatkoztam. Néha még Fletcherrel is játszottam, bár ezt nem vittem túlzásba, nem vagyok egy igazán játékos eb, hozzám a komoly dolgok illenek. (folyt. köv.)

Elmentem nyaralni

Mostantól 2 hétig Fletcheréknél nyaralok, hurrá!
Gazdiék meleg (túl meleg) helyre utaztak. Érezzék jól magukat, én is azt fogom tenni!
Bee kisbabái növögetnek, már 2 hetesek. Aki szívesen társul választana egy gyönyörű, okos, hömpölygő-repülő szakállas collie-t (azaz olyat, mint én - csak egyelőre kicsiben) az ne habozzon és jelentkezzen Blankánál, a Család linken!

Itt a nyár, nyaralunk

Hát végül csak megérkezett a nyár! Süt a nap, finom meleg szellő lengedezik. És persze mindenki nyaral. Én is. Fletcher és családja vendégszeretetét élvezem, ezen a nyáron háromszor is. Nagyon jó Náluk: hatalmas kert, kellemesen hűvös kőpadló a házban és nem értem, hogy csinálják, de mindig akad legalább egy simogatásra hajlandó kéz. Első osztályú ellátás, vacsi, fogtisztító, jutalomfalatok, sőt, egy kedves nagypapa is, aki szívesen megosztja a görögdinnyéjét egy rajongva kolduló ebbel. Fletch gazdasszonya még szépülni is elvitt, szóval most csinos is vagyok. Sajnos félunokaöcsém sokkal játékosabb, mint én - néha kiakad, hogy nem ugrándozom vele. Pedig őt szeretem, csak az a mopsz vendége ne bukkanjon fel még egyszer. Nem tehetek róla (és minden mopsz olvasótól bocs), de ki nem állhatom a kunkorifarkú tömpeorrúakat. Különösen, ha folyton a hátsómat szaglásszák. Tényleg bocs mopszok!

Megszülettek!

Képzeljétek, ma reggelre megszülettek Bee kölykei! 6 kislány és 4 kisfiú, valamennyien fekete-fehérek. Hipp-hipp-hurrá az új rokonoknak!
Bee, vigyázz rájuk! Kicsik, Ti meg nőjetek nagyra, szépre!
Gratulálunk a boldog családnak minden Black Cooper rokon nevében!

Kezdődik a nyár?

Minden jel arra mutat, hogy elkezdődött a nyár. Oviszünet van, meg görögdinnye, meg fagyi. Már csak az időjárásnak kellene szólni, hogy a tizenkevés fok és az egésznapos eső nem igazán korrekt június 20 körül!
Múlt héten új barátom lett, Kenny az ír szetter, Tamara óvónénijének a kutyája. Együtt sétáltunk a Hajógyári-szigeten, bár valjuk be, többet foglalkozott a labdájával, mint velem.
Meg szerettük volna nézni (főleg Tamara) a Gyerek-Sziget nevü össznépi banzájt is, de szájkosár nélkül nem engedtek minket oda. Hiába, valóban két igen vérengző vadállatnak néztünk ki!
Különben nincs sok újság, zajlik a szokásos kutyaélet, persze a szó pozitív értelmében.
Egy fontos hír van, Bee félnővérem kiskutyákat vár! Az új rokonok születése július 12-re várható, a pontos infókat a család linknél találhatjátok. Vigyázz magadra és a kicsikre Bee!