Kora nyári hétköznapok

Kipihentem a kiállításokat és a vendégséget, szóval bármikor újra kezdhetjük az egészet!
Szép az idő, kinőtt a fű, hullámzik a bundám. Minden okom megvan, hogy jól érezzem magam, és jól is érzem. Gazdáim nagyon elégedettek a múlt heti eredményeimmel (persze én is).
Az élet tehát gyönyörű. Na, jó vannak kivételek.
Például a toklászok, a lekaszált száraz fű, a ragacsos gubancok és a kullancsok. Lekopogom, ez utóbbiak szerencsére idén még elkerültek.
És van valami (valaki?) akiről nehéz eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik. Biztos kitaláltátok, hogy a Nyúl az. Aki még mindig itt van. Gigantikus méreteket öltött, (ennyi étel után nem is csoda), napi szaladgáló ideje van a kertben, amikor engem a lakásba zárnak!
De azért helyes, mikor kidugja az orrát, hogy megszaglásszam, mert képzeljétek, egy cseppet sem fél tőlem! Bevallom, egészen megkedveltem (de ez titok)!

Budapesti CACIB 2.

Vasárnap korán keltünk, és szomorúan láttuk, hogy Cromi tesóm sajnos lesántult és biceg, szóval sajnos Ő ma nem mehet ringbe.
Ismét a beardiek kezdtek, hamar végeztünk. Ismét CAC és CACIB címeket szereztem, nagyon örült mindenki. Körbelátogattuk az ismerősöket, Boby kutya is kicsinosítva várakozott a ringje mellett. Találkoztunk apagazdi munkatársnőjével, és Tamara óvónénijével is. Kicsi a világ.
Délre itthon voltunk, elbúcsúztunk Cromiéktól és Blankáéktól. Sajnos, nem tudom mikor látom ismét a családot, de majd böködöm a gazdasszonyomat, hogy megint szervezzenek valami jó kis Black Cooper családi hepajt. Az se tragédia, ha kiállítás nem lesz, szerintem anélkül is igen jól elütjük az időt!

Budapesti CACIB 1.

Régen írtam, ennek több oka is van, részletezem.
Gazdasszonyom elutazott, persze a gépet kikapcsolta, úgyhogy nem tudtam jelentkezni.
Mikor megjött, elkezdtük a felkészülést a hétvégére, a kétnapos budapesti CACIB-ra.
A szokásos pénteki kozmetika után szombaton korán reggel kivonultunk a Szoborparkba.
Szép idő volt, jó helyet találtunk. A katalógust átnézve kiderült, hogy nem várható erős konkurencia, de azért nagyon izgultunk. Közben befutott Cromi tesó, és Blanka is Bee-vel, aki csak látogató volt, nem volt nevezve.
Pontos kezdés után gyorsan örülhettünk, mindketten CAC, CACIB címet szereztünk, sőt, én még fajtagyőztes is lettem! Nagyon-nagyon boldogok voltunk! Ezzel mindketten megszereztük a Hungarian Champion címet, és én összegyűjtöttem az Interchampion címhez szükséges 4 CACIB-ot.
Délután újabb izgalom várt, egy kedves szlovák lány a fiatal felvezetők versenyéhez engem kért fel. Ilyet még sosem csináltam, de jól ment, csinosak voltunk együtt, a bíró szerint is, mert a harmadik helyen végeztünk!
Este a család, és a gazdik nálunk gyűltek össze, bográcsoztak, iszogattak, és persze nagyon büszkék voltak ránk (annyira persze nem, hogy a pincepörköltből is kaptunk volna, de beértük a megszokott táppal). Mi négyen ebek (Fletcher is csatlakozott) jöttünk-mentük, veszekedtünk Bolhásékkal, kéregettünk, játszottunk, szóval igen kellemes este volt. Sötétedéskor az emberek elkezdtek vakarózni, "nyavalyás szúnyogok" felkiáltásokat hallatva. Nem tudom, mi az a szúnyog, de vicces volt, hogy végre nem a kutyák viszketnek! Sajnos, a szúnyog nevű gonosztevők miatt 9 körül véget ért a mulatság, bár mivel Cromi és Bee gazdistul itt aludt éjjel is szaladgáltunk kicsit.
Meg pihentünk, mert azért igencsak fárasztó nap volt, bármilyen jól is sikerült.

Anyák Napja

Tamara ma a szokásosnál is korábban kelt, egy zacskóval és egy cserép nyúltápnak látszó dologgal ébresztette a gazdasszonyomat. Verset is mondott, majd átadta a kincseket - a nyúltáp virágnak bizonyult, a zacskóban egy agyag tenyérlenyomat rejtőzött. Gondolhatjátok, elég buta képpel a asszisztáltam végig az eseményeket.
Aztán Tamara felvilágosított, hogy ma van Anyák Napja! Persze erről engem nem tájékoztattak, se virággal, se tappancs lenyomattal nem készülhettem, de még képeslapot sem tudtam küldeni anyának. Nem baj, majd most pótolom.
Kedves Molly anyu! Nagyon sok boldog Anyák Napját kívánok 14 kölyköd és 6 unokád nevében! Óriási nyalintásokat és mancsolásokat küldök, további boldog kutyaéletet, és még sok veterán BIS-t kívánok!

Szobafogság

Eljött a szokásos magányos séták és bezártság ideje, tüzelésem a csúcson. Unalmas, bosszantó, és még a máskor érdektelen kanokkal sem találkozhatok! Remélem, mindenki nagyon sajnál!
Most még gazdáim felügyelete alatt sem tölthetem a kertben az időt, mert újra füvesítették a kertet ( amit állítólag én rohangáltam ki, de ez rágalom).
A napi program így meglehetősen egysíkú: sok-sok pihenés, 3 rövid, igen magányos séta, reggeli-vacsora, némi játék és simi.
Meg persze nyúl figyelés... még mindig itt van... szerintem folyamatosan nő... folyton eszik is persze!

Brrrrrrr!

Még mindig itt a Nyúl! Máshol Húsvét után megeszik, elcsomagolják a nyulakat (legalábbis a csokinyulakat). Nálunk nem. Az Áfonya nevű legalábbis még mindig itt lakik, etetik, simogatják, sétáltatják. Gazdik, ez nem kutya, csak egy állandóan éhes, folyton rácsáló kis szőrös zabagép!

Angol blog

Mostantól a blog gépi fordítása új helyet kap.

English Blog

From now on the machine translated English version will be here.