Visszatértem!

Hetek óta nem jutok számítógép közelébe, gazdasszonyom folyton ott ül, és valami államvizsgát emleget. Hétfőn azonban vidoran jött haza, hogy minden sikerült, nekem pedig szólt, hogy enyém a gép. Szóval itt vagyok.
Elsőként a tesómnak, Crominak szeretnék gratulálni, aki Belgrádban nagyon sikeres volt. Szép volt Cromi, büszke vagyok Rád! Gondolom Kalocsán találkozunk, és a ringbéli tennivalók mellett lesz időnk rohangálni is egyet.
Javul az idő, (de ezt Ti is látjátok, gondolom) egyre több időt tölthetek a kertben, a lüke szomszéd kutyával veszekedve. Szerintetek milyen gazda ad egy ebnek „Bolhás” nevet?! ( Hát ilyen emberek a szomszédaink!) Vasárnap klán kirándulás van betervezve a tatai tóhoz, majd beszámolok róla. Jön anya, Bee, és Fletcher (féltesók) is.
Azt is tervezem, hogy bemutatom Nektek a kutyacsaládomat, és a barátaimat is, amint lesz egy kis időm, mert higgyétek el, rengeteg dolga van egy testvér-második gyerek-házőrző-kiállítási példány feladatkört egy személyben ellátó ebnek, azaz nekem!

I recurred!

I do not manage to get since weeks into the neighbourhood of a computer, my housewife is sitting there constantly, and something keeps recalling state examination. On a Monday but came home jolly, that everything succeeded, told me that the machine is mine though. I am here with a word.
Firstly for my brother, Crominak I would love to congratulate, who was very successful in Belgrade. Cromi was beautiful, I am proud of you! I believe it on Kalocsa we meet, and running around will be our time beside the ring intestine agendas one.
The time improves, (but you see this, I believe it) I may load more time on one in the garden, quarreling with the cracked neighbouring dog. A what kind of host gives a flea name to a dog according to you?! ( Back people like this our neighbours!) On Sunday clan there is an excursion planning to the Tata lake, I report on him then. A mother comes, Bee, and Fletcher (half brothers) too.
I plan that I present my dog family to you, and my friends, dared as soon as I will have a little time believe it, a forest has a thing an testvér-második child watchdog exhibition copy for a dog supplying a range of duties in a person, that is for me!

Szobafogság, magányos kutyaszív

Már megint panaszkodni fogok, de azért ne gondoljátok, hogy én egy morcos eb vagyok, csak mostanában így jönnek össze a dolgok. A panasz tárgya: szobafogság!!! Az elmúlt 2 hétben magányosan sétálok, nem vehetek részt az esti falka-buliban, sőt, ha csinos (és jelen állapotomban szinte mind nagyon csinos) kan felbukkan, még pórázra is teker a gazda! Valami tüzelést emlegetnek és , hogy már igazán befejezhetném. A tüzelés jó szó, elég pontosan írja le jelenlegi érzéseimet, melyekre csak egy kedves kan udvarlása lehetne a megoldás. De persze pont ezt nem hagyják! Hát milyen gazda az ilyen!? És azt is mondják, hogy büdös vagyok, pedig a legjobb márkájú kutyaparfümöt termelem, hiszen a hírek szerint a környék kanjai aléltam szaglásszák a séta helyeimet. Mindhiába. Gondoljatok sokat egy magányos kutyalányra, aki bezárva tölti napjait!

IgenIgenIgen!

Ha rajtam múlna, hasvakarós apagazdi kaphatna éppen egy kupát mert úgy hasat vakarni, úgy dögönyözni ahogy ő, nem tud más senki. Hogy miért éppen kupát? Ó... hát csak úgy eszembe jutott... véletlenül... ahogy az ember kutyájának néha eszébe jutnak dolgok. Most éppen egy kupa. Szerintem örülne neki. Nekem úgy tűnik, hogy gyűjti a kupákat. Valami kártyázással van ez összefüggésben. Bridzs, vagy mi. Ülnek négyen az asztal körül és rémunalmasak. Nagynéha ezt itthon csinálják, az még elviselhető, mert akkor ahhoz vendég is kell, az meg mindig szórakoztató, de amúgy... A múltkor láttam egy bridzsversenyt. Azok ott mind nem normálisak. Ülnek egy teremben csendben és rettenetesen unatkoznak. Meg izzadnak (a szagok alapján). De miért??? Ja igen a kupa... szerteszét szaladtak a gondolataim mint egy rendetlen birkanyáj. Összeterelgetem. Tehát: és ezért az unatkozós üldögélésért apagazdi időnként kupákat kap. És láthatóan büszke rá. No, hát arra gondoltam, hogy a hasvakarásért is kaphatna kupát, hogy örüljön. Nekem úgy is van elég. Khm. Tegnap óta több mint neki... (höhö) Mert én, Én, ÉN Hungarian Junior Champion lettem 2007-ben!!! Juhhhéééééééé!!!! Meggondoltam. Mégsem adom a kupám. :)

Irgum-burgum és hipp-hipp-hurrá!

Kezdem az irgum-burgummal. Pénteken a felnőtt gazdik készülődtek valahová, és közben valami klubvacsorát emlegettek. Mivel nem golfoznak és nem vitorláznak, ez csak az én klubom lehetett, vagyis az Angol Pásztorkutya Klub!! És tényleg, kiderült, hogy az éves díjkiosztó vacsorára hivatalosak. Ők!? Miért nem én? Hát ők gyűjtötték a Club Star cím eléréséhez szükséges pontokat? Ők fürödtek, szépültek alkalmanként 4-5 órát? Ők futottak körbe-körbe ahányszor a bíró akarta? Hát nem! Ez mind én voltam, én, akit most itthon hagytak, esti hasvakargatás és vacsora nélkül. (Na, jó, azért a szokásos lazacos tápomat megkaptam) Szóval, Tamara (akit szintén nem vittek magukkal) és én Erzsi felügyelete alatt töltöttük az estét. Ő nagyon kedves, a barátom, Bandita gazdája. Családunkban pótmama és pótgazda szerepben szokott tevékenykedni.
Visszatérve a vacsorára. Magam és a többi díjazott kutya nevében javaslataim a további évekre a következők:

• A kutyáknak külön teremben hasonló minőségű vacsorát szolgáljanak fel.



• Előtte és utána szakképzett, kutyarajongó személyzet gondoskodjon a szórakoztatásunkról.



• Séta, játék, sok hasvakargatás, finom csemegék osztása minden jelenlévő eb számára.



• Tánc, agility, birkák igény szerint, kifulladásig.

Most néhány szó a hipp-hipp-ről. Gazdáim elégedetten tértek haza a vacsoráról, és nem csak a buli miatt. A Black Cooper klán (tudom, hogy kennel, de így sokkal elegánsabb) 6 kupát és egy kristályszobrot szerzett! Én, azaz Black Cooper Cartahena fiatal Club Star szuka lettem. Persze, a kutya tudja magáról, hogy szép, és utolérhetetlen, de ezt néha jó írásban is megkapni. Szóval nagyon büszke vagyok a kutyacsaládomra és persze magamra is. Jók vagyunk (és gyönyörűek).

Igenis, ér a nevem!

Képzett infokutya lévén jelentős mértékű kíberküzdelembe keveredtem édes jó anyámmal. Nem mesélném, ha nem nyertem volna. De bizonyára hagyta magát (hehe). Mert a kérdés örökérvényű: kinek a bolgja/honlapja/képtára legyen az első a találati listán, ha beírják a nevemet a google-ba? Ha te is csak ugatod a kereső-marketinget, akkor megmagyarázom: Tegnap még a nevemre anyám honlapja jött fel elsőnek (meg némi káposztaszag). Ma már az én honlapom az első. Mert jó vagyok. Na megyek aludni, erre a nagy izgalomra pihenni kell egyet (és álmomban majd káposztázunk Tamarával).

Nem ér a nevem

Békés alukálásomból egészen elképesztő szagok ébresztettek fel. Úgy emlékszem, valami olyasmit álmodtam, hogy birkáról birkára ugrálva keresem Tamarát a szép angol gyepen. (Ööö... vajon tudom én egyáltalán mi az, hogy angol? Yes, yes. I am a beardie.) Már éppen megláttam a szoknyája szélét, amikor szédítő illatokat éreztem, felkaptam a fejem... és bevágtam az ágyba. Mert a gazda ágya alatt aludtam. Kikecmeregtem, és feltartott orral az illatorgia nyomába eredtem. Soha nem éreztem még ilyet. A gazda valami egészen furcsa ételt evett, de az első pillanattól világos volt, hogy ezt én nagyon szeretem. Hosszúkás szálak, csöpög a lé, a szakállamnak is káposzta szaga van már (innen a cím: "nem ér a nevem, káposzta..."). Mert igen, a savanyú káposzta rajongója lettem. A gazda szerint már szép emlékű elődöm, Bogyó (becsületes nevén Wandering Spirit Blooming Blackberry) is imádta. Meg tudom érteni. A savanyú káposzta bizonyára valami eredeti szigetországi eledel lehet, ha minden szakállas collie szereti. Tényleg mind szereti? Nyomjatok gombot (jobb oldalt)!

Szilveszter

Az új évi fogadalom (márpedig blogom lesz) közvetlen kiváltó oka nem is lehetett más, mint a szörnyű szilveszteri randalírozás. Muszáj kiírnom magamból a traumát (Akarsz róla beszélni? Akarok.)
Komolyan nem értem az embereket. Előző nap még teljesen normálisnak látszottak.
Ugyanazok a felnőttek, akik látszólag egyszer már megértették, hogy mire van szüksége egy rendes szakállas collie-nak (Normafa), azzal töltötték a szilveszter éjszakát, hogy vendégeket hívtak (ez még bocsánatos bűn, mert dögönyözésből, simogatásból így valamivel több jutott az átlagosnál), akik hajnalig hangoskodtak és nem hagytak aludni. Továbbá mások meg folyamatosan durrogtattak az utcán (ugye hogy jobb lenne a réten?), amitől ugyan nem ijedtem meg (bár a gazdáim ezt várták volna tőlem), de jól azért nem esett. Remélem, elolvassák amit írok.