Itt a nyár, nyaralunk

Hát végül csak megérkezett a nyár! Süt a nap, finom meleg szellő lengedezik. És persze mindenki nyaral. Én is. Fletcher és családja vendégszeretetét élvezem, ezen a nyáron háromszor is. Nagyon jó Náluk: hatalmas kert, kellemesen hűvös kőpadló a házban és nem értem, hogy csinálják, de mindig akad legalább egy simogatásra hajlandó kéz. Első osztályú ellátás, vacsi, fogtisztító, jutalomfalatok, sőt, egy kedves nagypapa is, aki szívesen megosztja a görögdinnyéjét egy rajongva kolduló ebbel. Fletch gazdasszonya még szépülni is elvitt, szóval most csinos is vagyok. Sajnos félunokaöcsém sokkal játékosabb, mint én - néha kiakad, hogy nem ugrándozom vele. Pedig őt szeretem, csak az a mopsz vendége ne bukkanjon fel még egyszer. Nem tehetek róla (és minden mopsz olvasótól bocs), de ki nem állhatom a kunkorifarkú tömpeorrúakat. Különösen, ha folyton a hátsómat szaglásszák. Tényleg bocs mopszok!

Megszülettek!

Képzeljétek, ma reggelre megszülettek Bee kölykei! 6 kislány és 4 kisfiú, valamennyien fekete-fehérek. Hipp-hipp-hurrá az új rokonoknak!
Bee, vigyázz rájuk! Kicsik, Ti meg nőjetek nagyra, szépre!
Gratulálunk a boldog családnak minden Black Cooper rokon nevében!

Kezdődik a nyár?

Minden jel arra mutat, hogy elkezdődött a nyár. Oviszünet van, meg görögdinnye, meg fagyi. Már csak az időjárásnak kellene szólni, hogy a tizenkevés fok és az egésznapos eső nem igazán korrekt június 20 körül!
Múlt héten új barátom lett, Kenny az ír szetter, Tamara óvónénijének a kutyája. Együtt sétáltunk a Hajógyári-szigeten, bár valjuk be, többet foglalkozott a labdájával, mint velem.
Meg szerettük volna nézni (főleg Tamara) a Gyerek-Sziget nevü össznépi banzájt is, de szájkosár nélkül nem engedtek minket oda. Hiába, valóban két igen vérengző vadállatnak néztünk ki!
Különben nincs sok újság, zajlik a szokásos kutyaélet, persze a szó pozitív értelmében.
Egy fontos hír van, Bee félnővérem kiskutyákat vár! Az új rokonok születése július 12-re várható, a pontos infókat a család linknél találhatjátok. Vigyázz magadra és a kicsikre Bee!

Mex tánca

Mint tudjátok, van nekem egy e-barátom a messzi Mohácson (ha jól tudom). Még soha sem találkoztunk, de igazi lelki társam. Szerintem nem sok eb ír blogot és Ő még a napokat is visszaszámolja Karácsonyig! Imádom! (Mex kalandjait itt követhetitek nyomon.)
Szóval Mex Fluffyboy is igen sok területen otthon van, kertészkedik, barátkozik, kiállítódik és TÁNCOL! Így, nagybetűvel. A videóin nyomon követhető, hogy a technikája igen sokat fejlődött. A tánca pedig, hát... azt hiszem a férfias jelző illik rá legjobban. Vagyis a táncolni egyáltalán nem szerető férfiaké, akik csak a szukák (Mex esetében a gazdasszony) kedvéért perdül táncra.
Mex, hajrá, egyre jobb vagy, de kicsit több lelkesedést, lécci!
És gyógyulj meg gyorsan, aztán vigyázz jobban a toklászokra!

Éljen a faeper!

Végre, végre, végre!
Megérett a faeper a sétaúton. Bevallom, tavaly még válogatós voltam, és csak a fekete változatot szemezgettem. Idén rájöttem, hogy a fehér, kövér hernyóra emlékeztető is igazán ízletes, különösen ha valaki leszedi nekem a fáról. Persze, van néhány kutya, aki boldogan fellegeli a fa alól, de szerintem ez elég "birkás" dolog, egy pásztorkutya nem alacsonyodhat le idáig!

Kora nyári hétköznapok

Kipihentem a kiállításokat és a vendégséget, szóval bármikor újra kezdhetjük az egészet!
Szép az idő, kinőtt a fű, hullámzik a bundám. Minden okom megvan, hogy jól érezzem magam, és jól is érzem. Gazdáim nagyon elégedettek a múlt heti eredményeimmel (persze én is).
Az élet tehát gyönyörű. Na, jó vannak kivételek.
Például a toklászok, a lekaszált száraz fű, a ragacsos gubancok és a kullancsok. Lekopogom, ez utóbbiak szerencsére idén még elkerültek.
És van valami (valaki?) akiről nehéz eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik. Biztos kitaláltátok, hogy a Nyúl az. Aki még mindig itt van. Gigantikus méreteket öltött, (ennyi étel után nem is csoda), napi szaladgáló ideje van a kertben, amikor engem a lakásba zárnak!
De azért helyes, mikor kidugja az orrát, hogy megszaglásszam, mert képzeljétek, egy cseppet sem fél tőlem! Bevallom, egészen megkedveltem (de ez titok)!

Budapesti CACIB 2.

Vasárnap korán keltünk, és szomorúan láttuk, hogy Cromi tesóm sajnos lesántult és biceg, szóval sajnos Ő ma nem mehet ringbe.
Ismét a beardiek kezdtek, hamar végeztünk. Ismét CAC és CACIB címeket szereztem, nagyon örült mindenki. Körbelátogattuk az ismerősöket, Boby kutya is kicsinosítva várakozott a ringje mellett. Találkoztunk apagazdi munkatársnőjével, és Tamara óvónénijével is. Kicsi a világ.
Délre itthon voltunk, elbúcsúztunk Cromiéktól és Blankáéktól. Sajnos, nem tudom mikor látom ismét a családot, de majd böködöm a gazdasszonyomat, hogy megint szervezzenek valami jó kis Black Cooper családi hepajt. Az se tragédia, ha kiállítás nem lesz, szerintem anélkül is igen jól elütjük az időt!