Séta a szetterekkel

Nem tudom említettem-e már, de tiszteletbeli szetter vagyok, és mint ilyen rendszeres meghívásokat kapok a klubsétáikra, főleg Boby barátomnak és esti falkatársamnak köszönhetően. Múlt héten végre idejük és kedvük is volt gazdáimnak kihasználni a meghívást, így kb.20-25 szetterrel töltöttem a vasárnap délelőttöt. (tudjátok milyen nehéz,- még egy pásztorkutyának is- megszámolni ilyen nagyszámú rohangáló ebet)
Nagykovácsi határából indultunk, erdők-mezők között szaladgáltunk. Írek, angolok, gordonok és én, a beardie. Szerencsére nem voltak fajtagyűlölők!
Tamara nagy örömére patanyomokat követtünk, jeget törtünk, csúszkáltunk végül 2 lovassal is találkoztunk. Jó séta volt, elfáradtunk, de remélem a következőre is elmegyünk!

Éves jelentés

Ez igen, ez elég profin hangzó cím lett. Hogy miről van szó? Azt hallottam, hogy az emberek (az új évi fogadalom előtt) éves összegzést is szoktak készíteni, vagyis próbálják átgondolni mit csináltak az elmúlt évben. Mivel véget ért a karácsony (sajnos), gondoltam én is elütöm az időt valami hasonlóval.
2009 elég jó év volt, azt hiszem. A válság, vagy mi a csoda, amiről az emberek folyton sóhajtoztak, engem nem talált meg, jól elbújtam. Simogatás, séta, játék nem volt kevesebb, mint korábban, az ételem is csak a vonalaim finomítása miatt csökkent valamelyest (használt).

Februárban Cromi tesóval megjártam Lengyelországot, majd sikeresen vettem részt a budapesti 2 napos CACIB-on. 2 nap, 2 CAC, 2 CACIB, 1 BOB, és egy harmadik hely Lenkával a fiatal felvezetők között. Így megszereztem a Hungarian és az Interchampion címet.
Eközben húsvétkor hozzánk költözött Áfonya,. a Nyúl, aki azóta is itt él, és csak kicsit vagyok féltékeny és csak néha próbálom bekapni a lábát, becsszó!
Nyáron a család sokat volt itthon velem, több simi jutott a szokottnál. 2 hétig Fletcheréknél nyaraltam, all inclusive ellátást kaptam: étel-ital-séta-simi-játék-sport-kultúra-kirándulás, még egyszer köszi!
Júliusban Bee féltesómnak 10 kiskutyája született, azóta mindegyiknek sikerült jó gazdit találni, szétszéledtek Európában.
Szeptemberben 3 éves lettem, már igazi érett felnőtt ebnek számítok.(persze ettől még verekszem, ha valaki beszól!)
Októberben Pozsonyban részt vettem a Világkiállításon, ahol champion osztályban ötödik, Klubkiállításon res.CAC, fiatal felvezetők között Lenkával 2. helyezést értem el, amivel én elégedett voltam (gazdijaim is).
Novemberben Fletcheréknek sikerült 14 beardie-t és 2 bobtail-t összehívni a szigetre, igazi szőrhömpölygős bulira. Tamara is jól érezte magát.

A december már az ünnepek jegyében telt. Mikulás, akit megint nem sikerült kilesnem, karácsony, amit az üdvözlőlap elkészítésén kívül nagyon élveztem, és elérkeztünk az év utolsó napjához, ma van Szilveszter.
Tényleg nem volt rossz év, különösen, ha pozitívan állunk a dolgokhoz, és én igazán úgy állok.
Nőtt az olvasottságom, és a szőröm, szeretem a családom, és Ők is szeretnek engem. Tamara gyakran mondja: "Én úgy imádom ezt a büdös dögönyt!" Hát nem aranyos?
A jövő évi terveim még titkosak, de ne aggódjatok, ütősek lesznek!
Este Fletchert és Phinit fogom szórakoztatni Szilveszter alkalmából, ugyanis Náluk töltjük az éjszakát. Majd mesélek.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

Újra itt van a Karácsony!

Mikulás óta vártam a napot, amikor újra egy fát hurcolnak a lakásba az emberek. Mindenféle csillogó-villogó izét tesznek rá, majd elégedetten állapítják meg "szép lett idén a karácsonyfánk!"
Ez persze még kevés lenne egy kutya boldogságához, de a fa alá ajándékok kerülnek. Sajnos a hogyant eddig nem sikerült kiderítenem, de ennyi varázslat belefér egy beardie életébe.
Ma eljött a nagy nap betetőzéséül az elmúlt hetek őrületének (vásárlás, csomagolás, főzés-sütés, takarítás). Tamarával mindketten rettentő izgatottak voltunk, mikor megszólalt a csengettyű, egymás mellett rohantunk az emeletre. Sok-sok csomag hevert a fa alatt, köztük egy szőrmefrizbí, macival a közepén, ami a rég megsemmisült bocis frizbimre emlékeztetett, tehát csak az enyém lehetett - és tényleg az volt! Kaptam még persze mindenféle finomságot is és az emberek is sokáig bontogatták a csomagjaikat. Mindenki boldogság szagú volt, ezt csak az illatos vacsora tudta elnyomi kicsit később (még mindig szeretem a libamáj pástétomot, piritóssal).
Most teli pocakkal pihengetek a macim és a családom társaságában.
Remélem nindenkinek hasonlóan szép az ünnepe.
Boldog, békés, simogatásban és finom falatokban gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!

Leesett az első hó!

Végre, végre, végre! Esett a hó, minden fehér, hideg és mókás. A kutyáknak is énekelni támad kedvük. Rohangáltunk, szánkóztunk Tamarával (Ő a szánkón csúszott le a töltésről, én mellette). Ja, és emellett borzasztó hideg is lett, olyan fagyott a hó, hogy hógolyózni, hóembert építeni, angyalozni nem lehet, sajnos. Hétvégére azonban újabb havat ígérnek, és még nagyobb hideget is! Itt a tél, tiszta az idő (és a mancsaim is) és már nem is tüzelek. Szép az élet!

Megjött a Mikulás

Tavaly sajnos nem sikerült kilesnem a Mikulást, gondolhatjátok, hogy idén nagyon készültem rá. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én bizony fent maradok, semmiképpen nem alszom el, és mindenre fényt derítek. Vártam, vártam, ásítoztam, vártam, ásítoztam...aztán valahogy reggel lett, és Tamara vidám kiabálására ébredtem: "Megjött a Mikulás!" Már megint lekéstem.
Na, nem baj, talán jövőre! Csokihegyek, plüssök, könyvek Tamarának, rágóka, kutyacsoki, jutalomfalat nekem. Áfonya nyúl valami fog koptatót kapott, hihi, azt nem irigylem.
Azért valamit elárulok, én voltam az egyetlen, aki nem kapott virgácsot a családban!

Csak, mint eddig

Ahogy a címben jeleztem, minden a szokott kerékvágásban halad nálunk. A Hajógyári-szigeten jól sikerült a séta, 14 beardie és 2 bobtail mulatozott együtt. Az emberkölykök persze megint különcködtek, csúszdáztak és vattacukrot is kaptak. De azért mi is jól éreztük magunkat.

A tél várat magára, langyos, nedves idő van, sehol a hó. Tavaly ilyenkor már esett!
A tüzelésem is váratott eleget, a gazdim szokás szerint értetlenkedett. Most már megnyugodhat, tüzelek, ennek minden velejárójával, elkülönítés, szobafogság. Sajnáljatok!

Okleveles eb

A napokban megérkezett Belgiumból az Interchampion oklevelem és az igazoló levél, szóval már hivatalosan is viselhetem a címet! Igazán óvatosan szállították, egy papírhengerben érkezett, hibátlanul. Most igazán büszke és elégedett vagyok, persze a gazdikkal együtt.
Sok újság nincs, átestünk néhány séta-ázás-törölközés-száradás napon, dehát ősz van, vagy mi a csuda. Holnap nagyszabású beardie sétára készülünk a Hajógyári-szigeten, már nagyon várom. Gondolom, ott is sok falevél lesz a földön, szeretek az avarban futkosni. Ja, és az őszről jut eszembe, szeretem a sült tököt is!