Világkiállítás 2009 Pozsony, részletek

Nagyon korán keltünk, autóztunk több mint 2 órát. Fletch és Phini a csomagtartóban, én gazdasszonyommal a hátsó ülésen. Sorban álltunk, vártunk, parkoltunk, kipakoltunk, vártunk, pisiltünk, vártunk, szépítkeztünk, vártunk. Sok-sok bearded collie-val együtt vártunk.
A várva-várt angol bíró úr kicsit kaotikusan kezdett, a kanoknál nem igazán mutatott koncepciót a választásaiban, a szukáknál már mintha belejött volna.
Ötödik lettem - ahogy erről már korábban beszámoltam - ami a 21 nevezett beardie champion szukából 3 évesen szerintem igen jó eredmény!
Délután az EuroDogShow-n már megismert Lenkával indultunk a fiatal felvezetők fináléjában. Sokat vártunk, sokan voltunk. Egyre kevesebben maradtunk a BIS ringben. Amikor már csak hárman voltunk bizony nagyon izgultam, de ezt persze nem mutathattam. Éppen elég volt egy nagyon ideges Lenka a póráz másik végén, és egy talán még idegesebb Gazdi a nézőtéren!
Másodikok lettünk, büszkén feszítettünk a hatalmas dobogón, a villogó vakuk és a nemzetközi kamerák előtt. A gazdim és Lenka boldogan borult egymás nyakába, borzasztóan büszkék voltak.
Én is, de ezt soha nem árulom el Nekik.

Gyorsjelentés

Világkiállítás van. Kutyák. Pozsonyban. Az közel van, hát elmentem megnézni. A Champion osztályban indultam (hol máshol?). Én lettem a világ ötödik legszebb beardie kislánya.
Volt ott egy kedves lány, aki megkért, hogy vigyem körbe a fiatal felvezetők versenyén. Nem tudtam visszautasítani, így nyertem neki egy nagy kupát - a második helyért.
Holnap megyek a klubkiállításra is.

5000!

Megvan az 5000! Köszönöm kedves olvasóim, hogy segítettetek elérni a féltízezres számot - egy szakállas collie-tól ez nem is rossz teljesítmény, szerintem.
Igyekszem továbbra is beszámolni napjaimról, és a világ számomra fontos történéseiről.
Ha az ünnepi számra való tekintettel kérhetnék valamit, kicsit több reakciót szeretnék (néha olyan érzésem van, hogy magamnak írok, bár erre az ötezres szám rácáfol)!
Írjatok!!!

Verekedni csúnya dolog

Verekedtem, és harci sérüléseket is szereztem. Gazdasszonyom szerint azért, mert nem telhet el egy szülinapom valami baj nélkül (tavaly babéziás lettem).
Szerintem más az oka. Egészen pontosan egy Mandula névre hallgató kutya, aki pár hónapja falkatag. Megjön és kötözködik. Beszól valamit. Vagy csak néz. Esetleg a közelembe sem jön, de a tudat, hogy ott van nagyon irritáló. Naná, hogy már többször összekaptunk!
De pénteken igazán. Ez csak otthon derült ki, amikor a gazdik a vércseppek nyomát követve rám bukkantak. Hát, igen, egy lilára dagadt fül, és egy hasadás az oldalamon lett a harc eredménye.
De én győztem (gondolom)!
Most valami barnás izével kenegetnek, és megállás nélkül korholnak, hogy lüke kutya vagyok.
Ilyenkor szégyellem magam, szánom-bánom minden bűnömet, és magamban persze megfogadom, hogy legközelebb, a bosszú idején ügyesebb leszek, és sérülés nélkül úszom meg a visszavágót!

Boldog harmadik szülinapot!

Hogy kinek? Hát persze, hogy nekem! Meg Crominak Sopronban, és minden "C" almos tesónak, akárhol is laknak!
Tehát ismét eltelt egy év okosabb, érettebb, világlátottabb kutya lettem.
Az elmúlt évben Interchampion lettem, nőtt a blogom olvasottsága, és továbbra is elsőszámú házikedvenc vagyok (sikeresen visszavertem Áfonya nyúl támadását, aki ugyan még mindig itt lakik, de kiderült, hogy nem igazi konkurencia).
Elégedett vagyok az életemmel, de persze közben folyton új kihívásokat keresek.
Ezek egyenlőre titkosak!

Ősz

Megjött az ősz. Hideg még nincs, de esik, szürke és locspocsos. Ilyenkor mindig valami ősi nosztalgia kerít hatalmába, a skót vidékekre gondolok, ahol őseim szinte mindig ilyen időjárási viszonyok között terelgették a barikat. Szép lehetett, csatakosan, lucskosan, de igen fontos munkát végezve éldegélni.
Aztán persze mindig felébredek az álmodozásból, és rájövök, hogy sokkal, de sokkal kellemesebb a száraz szobában, a puha párnákon pihenni, miközben a hasamat vakargatják...
Még akkor is, ha sokan lusta, munkakerülő kutyának tartanak.
De itt úgysincsenek birkák, szóval jogosan vagyok munkanélküli!

Szenvedélyek

Azt hiszem, már sok szenvedélyemről beszámoltam az elmúlt másfél évben, a savanyúkáposztától a madárkergetésen át a görögdinnye iránti rajongásomig.
Azonban még nem beszéltem a pattogatott kukoricáról! Moziba nem járok, a pop corn-t azonban ellenállhatatlannak találom. Ha csak az illatát megérzem... Szerencsére gazdáim is nagyon szeretik, és nem sajnálják egy csodálatos technikával kéregető szakállas collie-tól.