Szülinapos kutyamama

Azt hiszem némi magyarázattal tartozom a címet illetően, de kezdjük az elején!

Ma lettem 4 éves, szóval boldog születésnapot nekem, Crominak, és a többi C alomtesónak.!

Ha jól emlékszem, még januárban említettem, hogy komoly terveim vannak erre az évre. Kicsit!? csúszott a tüzelésem, ezzel teljes bizonytalanságba és aggódásba taszítottam gazdáimat a nyári programjaikat illetően. Végül csak elkezdtem, sőt eredményesen be is fejeztem. A vége felé közeli kapcsolatot létesítettem Snoopyval, egy csinos beardie kannal, aminek szeptember 18-án ebédidőben megszületett az eredménye is. A kisfiam. Jelenleg (a világ legprofibb szülésznőjének, azaz Dianának köszönhetően) az Ödönke névre hallgat, papírja szerint azonban az elegáns Black Cooper First Class nevet viseli. Ödönke szépen gyarapodik, bár már születésekor is rendes súllyal büszkélkedhetett, 540 grammal érkezett, ami egyedüli kölyökként nem csoda. Most még nem igazán szórakoztató, csukott szemmel csúszik-mászik, folyton enne, és szerencsére sokat alszik. Tamarától kapott egy plüss egérkét, néha, ha nekem más, fontos dolgom van, ahhoz bújik. Mert azért a többi, embercsaládommal kapcsolatos dolgomat sem hanyagolhatom el, nem? Lehet, hogy nem vagyok szuperanyuka? Van a kutyáknak Anyák Lapja, ahova a lüke aggódó kérdéseimmel fordulhatok?

Szerencsére az nem kérdés, hogy eleget eszik-e, mert az jól látható. Különben (minden fontos személy szerint) gyönyörű kiskutya, aki láthatóan egészséges, és csinosan gömbölyű.

Kell ennél több?

Nyár

Nyár van. Érdekes, esős, kánikulás, szeles, árvizes, kutyaáztató nyár. Időnként nyaralunk, én Tamara nagyijánál és Blankánál, a gazdik mindenféle vizes helyen. Most mindenki itthon van, oviszünet van, tehát jut simogatás elég.

A héten itt vendégeskedett Shaba kutya, aki Tamara nagymamájához tartozik. Kikaptunk, bár ő volt a felbujtó (szerintem). Az elkövetett hiba Áfonya nyúl hajkurászása volt. Tudom, hogy ő csak békésen legelészett a kertben, és neki is vannak jogai, de amikor begyorsul, akkor minden normális eb kötelességének érzi, hogy megkergesse! Nem?!

Különben egész gyorsan szalad, ahhoz képest, amilyen kövér, de ketten voltunk, így nem sok esélye volt. Gazdasszonyom persze kirohant a bulira, szétkergetett minket, és ölben vigasztalta a rettegő nyulat. Akinek persze semmi baja nem lett. (a néhány csomónyi kihullott szőrtől eltekintve, de van neki elég)

A deguk is jól vannak, egyesek szerint olyanok, mint a patkányok. Nem tudom olyat nem tartunk, a deguk viszont egész helyesek, sőt, egyre több simogatást kérnek.(meg mandulát és mogyorót)

Éjjel-nappal kerekeznek, nem győzzük olajozni őket.

Szerintem egyébként szökést terveznek, úgyhogy szemmel tartom őket, hátha benne vannak egy jó kis rohangálásban. Bár gondolom, a degu kergetésért sem dicsérnének meg.

Tavasz/Nyár?!

Azt hiszem, feladom. Ebben az országban egyszerűen nem bír normális időjárás lenni. Kivéve talán a telet, az egész korrekt volt. Na, de azóta! Lehet, hogy észrevétlen átkerültünk a mindennapos esők övezetébe? A szép, napos tavasz elvezett, de ez fog a nyárral is történni? Nem lenne jó, azt hiszem lassan némi mágiára is szükség lehet, fel kellene vennem a kapcsolatot az időjárás varázslókkal.

Szerencsére legalább Zuglóban árvíz nincs (egyenlőre!).

De anélkül is állandóan vizes, sáros, lucskos és mocsárszagú vagyok. Meg  kicsit búskomor is néha, szóval:

“Süss fel nap!” de azonnal!

Hát persze, hogy még itt vannak!

Itt vannak és itt is maradnak. A deguk. És a hozzájuk kapcsolódó idegbajom. Szerencsére enni már tudok, de szabadidőm nagy részét a ketrecük mellett töltöm, ugrándozva, bámulva. Néha valamelyik gazdi, leggyakrabban Tamara társaságában. Jobb, mint a tv.
Különben nagyon érdekesek, helyesek, viccesek. Nem félnek tőlem, gyakran összedugjuk az orrunkat. Nem esznek tápot és kutya jutalomfalatot. Szóval, akár szerethetném is őket, ha nem lennék ilyen iszonyúan féltékeny.
Még meggondolom. Szerintetek?

Migu?

Ez már mindennek a teteje! A nyulat már megszoktam, így hogy kiköltözött a kertbe, még kevésbé zavar. De még több állat!?
Ok, ok, írom a részleteket, és akkor megértitek a felháborodásom jogosságát.
Tegnap délután Tamara nagyszülei érkeztek látogatóba, de nem csak a szokásos simikkel és falatkákkal felszerelve, de nem ám! Egy kalitka volt a kezükben és benne 2 izé. Kicsi, szőrös, izgága nagyszemű és kerekfülű valamik. Ugrándoztak. Én is. Rám szólt a gazda. Rájuk nem.
Majd következett a bemutatkozás: "Luna, ők Tamara degui, nem szabad bántani őket, vigyázni kell rájuk, gazdáé." Aha. Degu. Migu?! És még csak nem is lehet őket kergetni?
Tiszta ideg lettem, vacsorázni se bírtam. Mi jöhet még? Elefánt, kenguru?

Breaded beardie, azaz panírozott szakállas

Gazdasszonyom ezt az időszakot csak panírozós időnek hívja. Lehet benne valami. Reggelente, a séták alatt még erősen párás a fű, naná, hogy vizes lesz a lábam. A sétaút (földút a töltés mellett) meg persze erősen homokos, naná, hogy poros lesz a lábam. Víz+por x sok= vastagon sáros, vagyis panírozott beardie láb. Minden reggel! Hát, nem irigylem a takarításért!
Különben nem sok érdekes történik. Wieselburgban szereztem egy CAC címet 2 hete. Áfonya kiköltözött a kertbe. Erősen tavaszodik.
És ma reggel megcsípett egy darázs, igen, persze, hogy az orromat, de szerintem ez nem vicces!
Szerinte sem, mert úgy tűnt nem élte túl a gonosz akciót. Lüke darázs!

Húsvét!!!

A sütisütő bulin még csak gyanakodtam (és persze nyalakodtam), a celofáncsörgésnél már erősen gyanakodtam, a sonkaillat érkezésekor már biztos voltam a Húsvét nevü több napos mulatság érkezésében.
A szokásos menetrenddel, tojás, és jutalomfalat vadászattal, finom falatokkal, sok családi együttléttel és ennek megfelelő mennyiségű simogatással idén is nagyon szeretem ezt az ünnepet. A tavalyihoz képest annyi változott, hogy nem került új állat a házhoz, de ha hiszitek, ha nem, nekünk még mindig megvan a múlt évi húsvéti nyulunk, Áfonya. Hát, már nem az a kimondott nyuszika, legalább öt kiló, de egész jó fej. Cseppet sem fél tőlem, pedig már néhányszor bekaptam a kalimpáló lábait. (tuuuudom, hogy ezt nem szabad, de az a belső hang!)
Kedves Mex! Köszi a figyelmeztetést, de esélyem sincs résen lenni, az általad emlegetett nyúl nemcsak felénk jár, de velünk is él, egy éve. Gazdáim, különösen Tamara nagyon kedvelik, és amíg ajándékot hoz, de kutyatápot nem kér, és az általa igényelt simogatás mennyiséget nem növeli, addig én is elviselem.
A tavasz lassan de biztosan ide is megérkezik, a családom szerint igen kerge-lüke vagyok vagyok tőle. Pedig csak boldog.
És ezt mindenkinek szívesen tovább is adom. További boldog sonkás-csokis-sütis -simis Húsvétot kívánok mindenkinek!