Irgum-burgum és hipp-hipp-hurrá!

Kezdem az irgum-burgummal. Pénteken a felnőtt gazdik készülődtek valahová, és közben valami klubvacsorát emlegettek. Mivel nem golfoznak és nem vitorláznak, ez csak az én klubom lehetett, vagyis az Angol Pásztorkutya Klub!! És tényleg, kiderült, hogy az éves díjkiosztó vacsorára hivatalosak. Ők!? Miért nem én? Hát ők gyűjtötték a Club Star cím eléréséhez szükséges pontokat? Ők fürödtek, szépültek alkalmanként 4-5 órát? Ők futottak körbe-körbe ahányszor a bíró akarta? Hát nem! Ez mind én voltam, én, akit most itthon hagytak, esti hasvakargatás és vacsora nélkül. (Na, jó, azért a szokásos lazacos tápomat megkaptam) Szóval, Tamara (akit szintén nem vittek magukkal) és én Erzsi felügyelete alatt töltöttük az estét. Ő nagyon kedves, a barátom, Bandita gazdája. Családunkban pótmama és pótgazda szerepben szokott tevékenykedni.
Visszatérve a vacsorára. Magam és a többi díjazott kutya nevében javaslataim a további évekre a következők:

• A kutyáknak külön teremben hasonló minőségű vacsorát szolgáljanak fel.



• Előtte és utána szakképzett, kutyarajongó személyzet gondoskodjon a szórakoztatásunkról.



• Séta, játék, sok hasvakargatás, finom csemegék osztása minden jelenlévő eb számára.



• Tánc, agility, birkák igény szerint, kifulladásig.

Most néhány szó a hipp-hipp-ről. Gazdáim elégedetten tértek haza a vacsoráról, és nem csak a buli miatt. A Black Cooper klán (tudom, hogy kennel, de így sokkal elegánsabb) 6 kupát és egy kristályszobrot szerzett! Én, azaz Black Cooper Cartahena fiatal Club Star szuka lettem. Persze, a kutya tudja magáról, hogy szép, és utolérhetetlen, de ezt néha jó írásban is megkapni. Szóval nagyon büszke vagyok a kutyacsaládomra és persze magamra is. Jók vagyunk (és gyönyörűek).