Megszülettek!

Képzeljétek, ma reggelre megszülettek Bee kölykei! 6 kislány és 4 kisfiú, valamennyien fekete-fehérek. Hipp-hipp-hurrá az új rokonoknak!
Bee, vigyázz rájuk! Kicsik, Ti meg nőjetek nagyra, szépre!
Gratulálunk a boldog családnak minden Black Cooper rokon nevében!

Kezdődik a nyár?

Minden jel arra mutat, hogy elkezdődött a nyár. Oviszünet van, meg görögdinnye, meg fagyi. Már csak az időjárásnak kellene szólni, hogy a tizenkevés fok és az egésznapos eső nem igazán korrekt június 20 körül!
Múlt héten új barátom lett, Kenny az ír szetter, Tamara óvónénijének a kutyája. Együtt sétáltunk a Hajógyári-szigeten, bár valjuk be, többet foglalkozott a labdájával, mint velem.
Meg szerettük volna nézni (főleg Tamara) a Gyerek-Sziget nevü össznépi banzájt is, de szájkosár nélkül nem engedtek minket oda. Hiába, valóban két igen vérengző vadállatnak néztünk ki!
Különben nincs sok újság, zajlik a szokásos kutyaélet, persze a szó pozitív értelmében.
Egy fontos hír van, Bee félnővérem kiskutyákat vár! Az új rokonok születése július 12-re várható, a pontos infókat a család linknél találhatjátok. Vigyázz magadra és a kicsikre Bee!

Mex tánca

Mint tudjátok, van nekem egy e-barátom a messzi Mohácson (ha jól tudom). Még soha sem találkoztunk, de igazi lelki társam. Szerintem nem sok eb ír blogot és Ő még a napokat is visszaszámolja Karácsonyig! Imádom! (Mex kalandjait itt követhetitek nyomon.)
Szóval Mex Fluffyboy is igen sok területen otthon van, kertészkedik, barátkozik, kiállítódik és TÁNCOL! Így, nagybetűvel. A videóin nyomon követhető, hogy a technikája igen sokat fejlődött. A tánca pedig, hát... azt hiszem a férfias jelző illik rá legjobban. Vagyis a táncolni egyáltalán nem szerető férfiaké, akik csak a szukák (Mex esetében a gazdasszony) kedvéért perdül táncra.
Mex, hajrá, egyre jobb vagy, de kicsit több lelkesedést, lécci!
És gyógyulj meg gyorsan, aztán vigyázz jobban a toklászokra!

Éljen a faeper!

Végre, végre, végre!
Megérett a faeper a sétaúton. Bevallom, tavaly még válogatós voltam, és csak a fekete változatot szemezgettem. Idén rájöttem, hogy a fehér, kövér hernyóra emlékeztető is igazán ízletes, különösen ha valaki leszedi nekem a fáról. Persze, van néhány kutya, aki boldogan fellegeli a fa alól, de szerintem ez elég "birkás" dolog, egy pásztorkutya nem alacsonyodhat le idáig!

Kora nyári hétköznapok

Kipihentem a kiállításokat és a vendégséget, szóval bármikor újra kezdhetjük az egészet!
Szép az idő, kinőtt a fű, hullámzik a bundám. Minden okom megvan, hogy jól érezzem magam, és jól is érzem. Gazdáim nagyon elégedettek a múlt heti eredményeimmel (persze én is).
Az élet tehát gyönyörű. Na, jó vannak kivételek.
Például a toklászok, a lekaszált száraz fű, a ragacsos gubancok és a kullancsok. Lekopogom, ez utóbbiak szerencsére idén még elkerültek.
És van valami (valaki?) akiről nehéz eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik. Biztos kitaláltátok, hogy a Nyúl az. Aki még mindig itt van. Gigantikus méreteket öltött, (ennyi étel után nem is csoda), napi szaladgáló ideje van a kertben, amikor engem a lakásba zárnak!
De azért helyes, mikor kidugja az orrát, hogy megszaglásszam, mert képzeljétek, egy cseppet sem fél tőlem! Bevallom, egészen megkedveltem (de ez titok)!

Budapesti CACIB 2.

Vasárnap korán keltünk, és szomorúan láttuk, hogy Cromi tesóm sajnos lesántult és biceg, szóval sajnos Ő ma nem mehet ringbe.
Ismét a beardiek kezdtek, hamar végeztünk. Ismét CAC és CACIB címeket szereztem, nagyon örült mindenki. Körbelátogattuk az ismerősöket, Boby kutya is kicsinosítva várakozott a ringje mellett. Találkoztunk apagazdi munkatársnőjével, és Tamara óvónénijével is. Kicsi a világ.
Délre itthon voltunk, elbúcsúztunk Cromiéktól és Blankáéktól. Sajnos, nem tudom mikor látom ismét a családot, de majd böködöm a gazdasszonyomat, hogy megint szervezzenek valami jó kis Black Cooper családi hepajt. Az se tragédia, ha kiállítás nem lesz, szerintem anélkül is igen jól elütjük az időt!

Budapesti CACIB 1.

Régen írtam, ennek több oka is van, részletezem.
Gazdasszonyom elutazott, persze a gépet kikapcsolta, úgyhogy nem tudtam jelentkezni.
Mikor megjött, elkezdtük a felkészülést a hétvégére, a kétnapos budapesti CACIB-ra.
A szokásos pénteki kozmetika után szombaton korán reggel kivonultunk a Szoborparkba.
Szép idő volt, jó helyet találtunk. A katalógust átnézve kiderült, hogy nem várható erős konkurencia, de azért nagyon izgultunk. Közben befutott Cromi tesó, és Blanka is Bee-vel, aki csak látogató volt, nem volt nevezve.
Pontos kezdés után gyorsan örülhettünk, mindketten CAC, CACIB címet szereztünk, sőt, én még fajtagyőztes is lettem! Nagyon-nagyon boldogok voltunk! Ezzel mindketten megszereztük a Hungarian Champion címet, és én összegyűjtöttem az Interchampion címhez szükséges 4 CACIB-ot.
Délután újabb izgalom várt, egy kedves szlovák lány a fiatal felvezetők versenyéhez engem kért fel. Ilyet még sosem csináltam, de jól ment, csinosak voltunk együtt, a bíró szerint is, mert a harmadik helyen végeztünk!
Este a család, és a gazdik nálunk gyűltek össze, bográcsoztak, iszogattak, és persze nagyon büszkék voltak ránk (annyira persze nem, hogy a pincepörköltből is kaptunk volna, de beértük a megszokott táppal). Mi négyen ebek (Fletcher is csatlakozott) jöttünk-mentük, veszekedtünk Bolhásékkal, kéregettünk, játszottunk, szóval igen kellemes este volt. Sötétedéskor az emberek elkezdtek vakarózni, "nyavalyás szúnyogok" felkiáltásokat hallatva. Nem tudom, mi az a szúnyog, de vicces volt, hogy végre nem a kutyák viszketnek! Sajnos, a szúnyog nevű gonosztevők miatt 9 körül véget ért a mulatság, bár mivel Cromi és Bee gazdistul itt aludt éjjel is szaladgáltunk kicsit.
Meg pihentünk, mert azért igencsak fárasztó nap volt, bármilyen jól is sikerült.