Mex Fluffyboynak teljesen igaza volt a megjegyzésében, mindenkinek van Mikulása. Levele után már csak ez a "tisztított csizma az ablakban" kérdés zavart egy kicsit, mert nekem nemhogy tiszta, de piszkos csizmám sincs!( sőt, mostanában a mancsaim állapota is hagy némi kivánnivalót maga után) Szóval, csizmám nem volt, de a gazasszonyom valami piros zoknifélét lengetett: "Ez a Tiéd, Luna. " megjegyzéssel, és az ablakba tette. Ez komoly várakozással töltött el, egész éjjel alig aludtam. Reggelre tele volt az ablak, főleg csokival persze, de az én piros zoknim sem maradt üresen! Finom csemegék, műcsontok, és kutyacsoki rejtőzött benne, nyammi.
Kicsit számítottam rá, hogy nem lesz éhes a Mikulás mikor ide ér, és a Neki kitett mézeskalácsot és tejet nem kéri, (én mindkettőt nagyon szeretem) de reggelre üres volt a tálka, még a rénszarvasoknak kitett alma is eltűnt. De megérdemelték, Tamarának ( és persze nekem is) nagy örömet szereztek. Lehetne minden héten Mikulás!
2008. december 13., szombat
Tényleg van Mikulás!
Bejegyezte: Luna 0 megjegyzés
Címkék: barátok, bearded collie, beardie, evés, ünnepek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)