Világkiállítás 2009 Pozsony, részletek

Nagyon korán keltünk, autóztunk több mint 2 órát. Fletch és Phini a csomagtartóban, én gazdasszonyommal a hátsó ülésen. Sorban álltunk, vártunk, parkoltunk, kipakoltunk, vártunk, pisiltünk, vártunk, szépítkeztünk, vártunk. Sok-sok bearded collie-val együtt vártunk.
A várva-várt angol bíró úr kicsit kaotikusan kezdett, a kanoknál nem igazán mutatott koncepciót a választásaiban, a szukáknál már mintha belejött volna.
Ötödik lettem - ahogy erről már korábban beszámoltam - ami a 21 nevezett beardie champion szukából 3 évesen szerintem igen jó eredmény!
Délután az EuroDogShow-n már megismert Lenkával indultunk a fiatal felvezetők fináléjában. Sokat vártunk, sokan voltunk. Egyre kevesebben maradtunk a BIS ringben. Amikor már csak hárman voltunk bizony nagyon izgultam, de ezt persze nem mutathattam. Éppen elég volt egy nagyon ideges Lenka a póráz másik végén, és egy talán még idegesebb Gazdi a nézőtéren!
Másodikok lettünk, büszkén feszítettünk a hatalmas dobogón, a villogó vakuk és a nemzetközi kamerák előtt. A gazdim és Lenka boldogan borult egymás nyakába, borzasztóan büszkék voltak.
Én is, de ezt soha nem árulom el Nekik.