Szilveszter

Az új évi fogadalom (márpedig blogom lesz) közvetlen kiváltó oka nem is lehetett más, mint a szörnyű szilveszteri randalírozás. Muszáj kiírnom magamból a traumát (Akarsz róla beszélni? Akarok.)
Komolyan nem értem az embereket. Előző nap még teljesen normálisnak látszottak.
Ugyanazok a felnőttek, akik látszólag egyszer már megértették, hogy mire van szüksége egy rendes szakállas collie-nak (Normafa), azzal töltötték a szilveszter éjszakát, hogy vendégeket hívtak (ez még bocsánatos bűn, mert dögönyözésből, simogatásból így valamivel több jutott az átlagosnál), akik hajnalig hangoskodtak és nem hagytak aludni. Továbbá mások meg folyamatosan durrogtattak az utcán (ugye hogy jobb lenne a réten?), amitől ugyan nem ijedtem meg (bár a gazdáim ezt várták volna tőlem), de jól azért nem esett. Remélem, elolvassák amit írok.

Normafa

December végén felmentünk a Normafához, ahol találkoztam anyámmal meg a féltesómmal, meg annak a kölykével, és egészen jót mulattunk. Miért nem költözünk az erdőbe? Mondjuk azt a lökött kölyköt nem kellett volna elhozni, azt hitte a kis butája, hogy csak azért, mert én vagyok a legfiatalabb, velem majd játszhat. De hát én már felnőtt nő vagyok, és hogy ez világos legyen az ő számára is, ha csak tehettem, a fejére ültem. Remélem értett a szóból. Viszont anyám egészen normális lett. Eddig mindig a fejemre ült, ha játszani akartam vele (most komolyan, hogy lehet ilyen szívtelen egy felnőtt kutya egy ilyen aranyos kölyökkel, mint én voltam???), de most hajlandó volt rendesen rohangálni. Körbefutottuk a fél erdőt legalább háromszor (kettőnél biztosan több volt, a többi számot meg nem ismerem, nem is érdekel), hemperegtünk a hóban, és igazán jól mulattunk.