Húsvét!!!

A sütisütő bulin még csak gyanakodtam (és persze nyalakodtam), a celofáncsörgésnél már erősen gyanakodtam, a sonkaillat érkezésekor már biztos voltam a Húsvét nevü több napos mulatság érkezésében.
A szokásos menetrenddel, tojás, és jutalomfalat vadászattal, finom falatokkal, sok családi együttléttel és ennek megfelelő mennyiségű simogatással idén is nagyon szeretem ezt az ünnepet. A tavalyihoz képest annyi változott, hogy nem került új állat a házhoz, de ha hiszitek, ha nem, nekünk még mindig megvan a múlt évi húsvéti nyulunk, Áfonya. Hát, már nem az a kimondott nyuszika, legalább öt kiló, de egész jó fej. Cseppet sem fél tőlem, pedig már néhányszor bekaptam a kalimpáló lábait. (tuuuudom, hogy ezt nem szabad, de az a belső hang!)
Kedves Mex! Köszi a figyelmeztetést, de esélyem sincs résen lenni, az általad emlegetett nyúl nemcsak felénk jár, de velünk is él, egy éve. Gazdáim, különösen Tamara nagyon kedvelik, és amíg ajándékot hoz, de kutyatápot nem kér, és az általa igényelt simogatás mennyiséget nem növeli, addig én is elviselem.
A tavasz lassan de biztosan ide is megérkezik, a családom szerint igen kerge-lüke vagyok vagyok tőle. Pedig csak boldog.
És ezt mindenkinek szívesen tovább is adom. További boldog sonkás-csokis-sütis -simis Húsvétot kívánok mindenkinek!