Hová lett Ödönke?!

Amikor született, kicsi volt, nem látott és maximum a hasán tudott csúszni. Ödönkének hívták, és kizárólag tejet fogyasztott. Csak engem szeretett, és semmi sem érdekelte rajtam kívül.

Most, 4 héttel később már nem mondható kutyababának. Mindent lát, hall és minden érdekli. Persze, szopik még, de már áztatott tápot is eszik. Kiköltözött a ládából, folyton jön-megy, mindenhol megtalál, akkor is, ha egy kis nyugalomra vágyom. A hason csúszást felváltotta a rohangálás, és a folytonos játszhatnék. Már nem csak én vagyok, aki szórakoztathatja, bármelyik gazdit szívesen levadássza. Jönnek a fogai, ezzel együtt persze az állandó rághatnék is. Most már lehet vele játszani, tanítgatni.

Jó fej, tényleg.

És a leendő gazdi kérésére már Max a neve.

De hová lett Ödönke?!

Szülinapos kutyamama

Azt hiszem némi magyarázattal tartozom a címet illetően, de kezdjük az elején!

Ma lettem 4 éves, szóval boldog születésnapot nekem, Crominak, és a többi C alomtesónak.!

Ha jól emlékszem, még januárban említettem, hogy komoly terveim vannak erre az évre. Kicsit!? csúszott a tüzelésem, ezzel teljes bizonytalanságba és aggódásba taszítottam gazdáimat a nyári programjaikat illetően. Végül csak elkezdtem, sőt eredményesen be is fejeztem. A vége felé közeli kapcsolatot létesítettem Snoopyval, egy csinos beardie kannal, aminek szeptember 18-án ebédidőben megszületett az eredménye is. A kisfiam. Jelenleg (a világ legprofibb szülésznőjének, azaz Dianának köszönhetően) az Ödönke névre hallgat, papírja szerint azonban az elegáns Black Cooper First Class nevet viseli. Ödönke szépen gyarapodik, bár már születésekor is rendes súllyal büszkélkedhetett, 540 grammal érkezett, ami egyedüli kölyökként nem csoda. Most még nem igazán szórakoztató, csukott szemmel csúszik-mászik, folyton enne, és szerencsére sokat alszik. Tamarától kapott egy plüss egérkét, néha, ha nekem más, fontos dolgom van, ahhoz bújik. Mert azért a többi, embercsaládommal kapcsolatos dolgomat sem hanyagolhatom el, nem? Lehet, hogy nem vagyok szuperanyuka? Van a kutyáknak Anyák Lapja, ahova a lüke aggódó kérdéseimmel fordulhatok?

Szerencsére az nem kérdés, hogy eleget eszik-e, mert az jól látható. Különben (minden fontos személy szerint) gyönyörű kiskutya, aki láthatóan egészséges, és csinosan gömbölyű.

Kell ennél több?

Nyár

Nyár van. Érdekes, esős, kánikulás, szeles, árvizes, kutyaáztató nyár. Időnként nyaralunk, én Tamara nagyijánál és Blankánál, a gazdik mindenféle vizes helyen. Most mindenki itthon van, oviszünet van, tehát jut simogatás elég.

A héten itt vendégeskedett Shaba kutya, aki Tamara nagymamájához tartozik. Kikaptunk, bár ő volt a felbujtó (szerintem). Az elkövetett hiba Áfonya nyúl hajkurászása volt. Tudom, hogy ő csak békésen legelészett a kertben, és neki is vannak jogai, de amikor begyorsul, akkor minden normális eb kötelességének érzi, hogy megkergesse! Nem?!

Különben egész gyorsan szalad, ahhoz képest, amilyen kövér, de ketten voltunk, így nem sok esélye volt. Gazdasszonyom persze kirohant a bulira, szétkergetett minket, és ölben vigasztalta a rettegő nyulat. Akinek persze semmi baja nem lett. (a néhány csomónyi kihullott szőrtől eltekintve, de van neki elég)

A deguk is jól vannak, egyesek szerint olyanok, mint a patkányok. Nem tudom olyat nem tartunk, a deguk viszont egész helyesek, sőt, egyre több simogatást kérnek.(meg mandulát és mogyorót)

Éjjel-nappal kerekeznek, nem győzzük olajozni őket.

Szerintem egyébként szökést terveznek, úgyhogy szemmel tartom őket, hátha benne vannak egy jó kis rohangálásban. Bár gondolom, a degu kergetésért sem dicsérnének meg.

Tavasz/Nyár?!

Azt hiszem, feladom. Ebben az országban egyszerűen nem bír normális időjárás lenni. Kivéve talán a telet, az egész korrekt volt. Na, de azóta! Lehet, hogy észrevétlen átkerültünk a mindennapos esők övezetébe? A szép, napos tavasz elvezett, de ez fog a nyárral is történni? Nem lenne jó, azt hiszem lassan némi mágiára is szükség lehet, fel kellene vennem a kapcsolatot az időjárás varázslókkal.

Szerencsére legalább Zuglóban árvíz nincs (egyenlőre!).

De anélkül is állandóan vizes, sáros, lucskos és mocsárszagú vagyok. Meg  kicsit búskomor is néha, szóval:

“Süss fel nap!” de azonnal!

Hát persze, hogy még itt vannak!

Itt vannak és itt is maradnak. A deguk. És a hozzájuk kapcsolódó idegbajom. Szerencsére enni már tudok, de szabadidőm nagy részét a ketrecük mellett töltöm, ugrándozva, bámulva. Néha valamelyik gazdi, leggyakrabban Tamara társaságában. Jobb, mint a tv.
Különben nagyon érdekesek, helyesek, viccesek. Nem félnek tőlem, gyakran összedugjuk az orrunkat. Nem esznek tápot és kutya jutalomfalatot. Szóval, akár szerethetném is őket, ha nem lennék ilyen iszonyúan féltékeny.
Még meggondolom. Szerintetek?

Migu?

Ez már mindennek a teteje! A nyulat már megszoktam, így hogy kiköltözött a kertbe, még kevésbé zavar. De még több állat!?
Ok, ok, írom a részleteket, és akkor megértitek a felháborodásom jogosságát.
Tegnap délután Tamara nagyszülei érkeztek látogatóba, de nem csak a szokásos simikkel és falatkákkal felszerelve, de nem ám! Egy kalitka volt a kezükben és benne 2 izé. Kicsi, szőrös, izgága nagyszemű és kerekfülű valamik. Ugrándoztak. Én is. Rám szólt a gazda. Rájuk nem.
Majd következett a bemutatkozás: "Luna, ők Tamara degui, nem szabad bántani őket, vigyázni kell rájuk, gazdáé." Aha. Degu. Migu?! És még csak nem is lehet őket kergetni?
Tiszta ideg lettem, vacsorázni se bírtam. Mi jöhet még? Elefánt, kenguru?

Breaded beardie, azaz panírozott szakállas

Gazdasszonyom ezt az időszakot csak panírozós időnek hívja. Lehet benne valami. Reggelente, a séták alatt még erősen párás a fű, naná, hogy vizes lesz a lábam. A sétaút (földút a töltés mellett) meg persze erősen homokos, naná, hogy poros lesz a lábam. Víz+por x sok= vastagon sáros, vagyis panírozott beardie láb. Minden reggel! Hát, nem irigylem a takarításért!
Különben nem sok érdekes történik. Wieselburgban szereztem egy CAC címet 2 hete. Áfonya kiköltözött a kertbe. Erősen tavaszodik.
És ma reggel megcsípett egy darázs, igen, persze, hogy az orromat, de szerintem ez nem vicces!
Szerinte sem, mert úgy tűnt nem élte túl a gonosz akciót. Lüke darázs!

Húsvét!!!

A sütisütő bulin még csak gyanakodtam (és persze nyalakodtam), a celofáncsörgésnél már erősen gyanakodtam, a sonkaillat érkezésekor már biztos voltam a Húsvét nevü több napos mulatság érkezésében.
A szokásos menetrenddel, tojás, és jutalomfalat vadászattal, finom falatokkal, sok családi együttléttel és ennek megfelelő mennyiségű simogatással idén is nagyon szeretem ezt az ünnepet. A tavalyihoz képest annyi változott, hogy nem került új állat a házhoz, de ha hiszitek, ha nem, nekünk még mindig megvan a múlt évi húsvéti nyulunk, Áfonya. Hát, már nem az a kimondott nyuszika, legalább öt kiló, de egész jó fej. Cseppet sem fél tőlem, pedig már néhányszor bekaptam a kalimpáló lábait. (tuuuudom, hogy ezt nem szabad, de az a belső hang!)
Kedves Mex! Köszi a figyelmeztetést, de esélyem sincs résen lenni, az általad emlegetett nyúl nemcsak felénk jár, de velünk is él, egy éve. Gazdáim, különösen Tamara nagyon kedvelik, és amíg ajándékot hoz, de kutyatápot nem kér, és az általa igényelt simogatás mennyiséget nem növeli, addig én is elviselem.
A tavasz lassan de biztosan ide is megérkezik, a családom szerint igen kerge-lüke vagyok vagyok tőle. Pedig csak boldog.
És ezt mindenkinek szívesen tovább is adom. További boldog sonkás-csokis-sütis -simis Húsvétot kívánok mindenkinek!

Nincs itt

Tévedtem, a tavasz valahol máshol van. Itt hideg szél és reggel -5 fok van, ami igazán nem mondható tavasziasnak.
Egy összeesküvésről kell beszámolnom, ami a felháborító kezdet ellenére végül is egész jól végződött. Csütörtök reggel Fletch és Phini gazdasszonya, az általam nagyon szeretett Diana érkezett hozzánk vendégségbe (legalább is akkor még azt gondoltam, hogy beéri egy kávéval és egy kis sütivel). Viharos üdvözlésem után azonban gyanúsan kezdett viselkedni, ruhát váltott, és a kosárkájából mindenféle gyanús dolgot pakolt egy törülközőkkel letakart asztalra. Ezután gazdasszonyommal az emeleti fürdőszobába csaltak, a zuhanyfülkébe parancsoltak, és orvul megfürdettek! Ezután másfél órát fésültek és három hajszárítóval szárítottak! Úgy éreztem elárultak, és már az ártatlan vendégnek látszó látogatókban sem bízhatok többé.
2 óra elteltével azonban frissen, illatosan, szállongó szőrrel átgondoltam a helyzetet, és mikor a jutalomfalatok és a dícsérő simik is előkerültek, úgy döntöttem, megbocsájtok.
Azért remélem hasonló merényletek nem fognak gyakran előfordulni!

Lehet, hogy itt a tavasz?!

Tudom, tudom és szégyelem is magam rendesen. Azt hiszem, a tünetegyüttes neve: farsangi lustaság. Csak ezt tudom felhozni mentségemül, amiért nem jelentkeztem ilyen sokáig.
De itt a nagyböjt, és vele együtt talán a tavasz is, ezzel pedig az ebek kedve is derűs, és blogírásra hajlamos.
Igyekszem összeszedni a múlt hónap történéseit.
1. Sok hó esett, nagyon-nagyon sok. (erről később rövid összefoglalót tervezek)
2. Séta-falka-család-lustálkodás.
3. Lezajlott az Angol Pásztorkutya Klub éves vacsorája. Erről csak három hír: Semmi változás, a buli továbbra sem kutyabarát.( részletek a 2008-as és 2009-es klubvacsoráról szóló beszámolókban ) 2009-ben is Clubstar szuka lettem. Saját képmásommal díszített porcelán jutalomfalat tartót kaptam Blankától.
Az elmúlt pár napban kiolvadt a világ és elfogyott a hó. Fincsi tavaszi szellő fújdogál és csiklandósan jó kedvem van. Szaladok, lobog a szélben a bundám, néha még a többi kutyát is hajlandó vagyok "emberszámba" venni és játszani velük. De azért ne bízzák el magukat!

Séta a szetterekkel

Nem tudom említettem-e már, de tiszteletbeli szetter vagyok, és mint ilyen rendszeres meghívásokat kapok a klubsétáikra, főleg Boby barátomnak és esti falkatársamnak köszönhetően. Múlt héten végre idejük és kedvük is volt gazdáimnak kihasználni a meghívást, így kb.20-25 szetterrel töltöttem a vasárnap délelőttöt. (tudjátok milyen nehéz,- még egy pásztorkutyának is- megszámolni ilyen nagyszámú rohangáló ebet)
Nagykovácsi határából indultunk, erdők-mezők között szaladgáltunk. Írek, angolok, gordonok és én, a beardie. Szerencsére nem voltak fajtagyűlölők!
Tamara nagy örömére patanyomokat követtünk, jeget törtünk, csúszkáltunk végül 2 lovassal is találkoztunk. Jó séta volt, elfáradtunk, de remélem a következőre is elmegyünk!

Éves jelentés

Ez igen, ez elég profin hangzó cím lett. Hogy miről van szó? Azt hallottam, hogy az emberek (az új évi fogadalom előtt) éves összegzést is szoktak készíteni, vagyis próbálják átgondolni mit csináltak az elmúlt évben. Mivel véget ért a karácsony (sajnos), gondoltam én is elütöm az időt valami hasonlóval.
2009 elég jó év volt, azt hiszem. A válság, vagy mi a csoda, amiről az emberek folyton sóhajtoztak, engem nem talált meg, jól elbújtam. Simogatás, séta, játék nem volt kevesebb, mint korábban, az ételem is csak a vonalaim finomítása miatt csökkent valamelyest (használt).

Februárban Cromi tesóval megjártam Lengyelországot, majd sikeresen vettem részt a budapesti 2 napos CACIB-on. 2 nap, 2 CAC, 2 CACIB, 1 BOB, és egy harmadik hely Lenkával a fiatal felvezetők között. Így megszereztem a Hungarian és az Interchampion címet.
Eközben húsvétkor hozzánk költözött Áfonya,. a Nyúl, aki azóta is itt él, és csak kicsit vagyok féltékeny és csak néha próbálom bekapni a lábát, becsszó!
Nyáron a család sokat volt itthon velem, több simi jutott a szokottnál. 2 hétig Fletcheréknél nyaraltam, all inclusive ellátást kaptam: étel-ital-séta-simi-játék-sport-kultúra-kirándulás, még egyszer köszi!
Júliusban Bee féltesómnak 10 kiskutyája született, azóta mindegyiknek sikerült jó gazdit találni, szétszéledtek Európában.
Szeptemberben 3 éves lettem, már igazi érett felnőtt ebnek számítok.(persze ettől még verekszem, ha valaki beszól!)
Októberben Pozsonyban részt vettem a Világkiállításon, ahol champion osztályban ötödik, Klubkiállításon res.CAC, fiatal felvezetők között Lenkával 2. helyezést értem el, amivel én elégedett voltam (gazdijaim is).
Novemberben Fletcheréknek sikerült 14 beardie-t és 2 bobtail-t összehívni a szigetre, igazi szőrhömpölygős bulira. Tamara is jól érezte magát.

A december már az ünnepek jegyében telt. Mikulás, akit megint nem sikerült kilesnem, karácsony, amit az üdvözlőlap elkészítésén kívül nagyon élveztem, és elérkeztünk az év utolsó napjához, ma van Szilveszter.
Tényleg nem volt rossz év, különösen, ha pozitívan állunk a dolgokhoz, és én igazán úgy állok.
Nőtt az olvasottságom, és a szőröm, szeretem a családom, és Ők is szeretnek engem. Tamara gyakran mondja: "Én úgy imádom ezt a büdös dögönyt!" Hát nem aranyos?
A jövő évi terveim még titkosak, de ne aggódjatok, ütősek lesznek!
Este Fletchert és Phinit fogom szórakoztatni Szilveszter alkalmából, ugyanis Náluk töltjük az éjszakát. Majd mesélek.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

Újra itt van a Karácsony!

Mikulás óta vártam a napot, amikor újra egy fát hurcolnak a lakásba az emberek. Mindenféle csillogó-villogó izét tesznek rá, majd elégedetten állapítják meg "szép lett idén a karácsonyfánk!"
Ez persze még kevés lenne egy kutya boldogságához, de a fa alá ajándékok kerülnek. Sajnos a hogyant eddig nem sikerült kiderítenem, de ennyi varázslat belefér egy beardie életébe.
Ma eljött a nagy nap betetőzéséül az elmúlt hetek őrületének (vásárlás, csomagolás, főzés-sütés, takarítás). Tamarával mindketten rettentő izgatottak voltunk, mikor megszólalt a csengettyű, egymás mellett rohantunk az emeletre. Sok-sok csomag hevert a fa alatt, köztük egy szőrmefrizbí, macival a közepén, ami a rég megsemmisült bocis frizbimre emlékeztetett, tehát csak az enyém lehetett - és tényleg az volt! Kaptam még persze mindenféle finomságot is és az emberek is sokáig bontogatták a csomagjaikat. Mindenki boldogság szagú volt, ezt csak az illatos vacsora tudta elnyomi kicsit később (még mindig szeretem a libamáj pástétomot, piritóssal).
Most teli pocakkal pihengetek a macim és a családom társaságában.
Remélem nindenkinek hasonlóan szép az ünnepe.
Boldog, békés, simogatásban és finom falatokban gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!

Leesett az első hó!

Végre, végre, végre! Esett a hó, minden fehér, hideg és mókás. A kutyáknak is énekelni támad kedvük. Rohangáltunk, szánkóztunk Tamarával (Ő a szánkón csúszott le a töltésről, én mellette). Ja, és emellett borzasztó hideg is lett, olyan fagyott a hó, hogy hógolyózni, hóembert építeni, angyalozni nem lehet, sajnos. Hétvégére azonban újabb havat ígérnek, és még nagyobb hideget is! Itt a tél, tiszta az idő (és a mancsaim is) és már nem is tüzelek. Szép az élet!

Megjött a Mikulás

Tavaly sajnos nem sikerült kilesnem a Mikulást, gondolhatjátok, hogy idén nagyon készültem rá. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én bizony fent maradok, semmiképpen nem alszom el, és mindenre fényt derítek. Vártam, vártam, ásítoztam, vártam, ásítoztam...aztán valahogy reggel lett, és Tamara vidám kiabálására ébredtem: "Megjött a Mikulás!" Már megint lekéstem.
Na, nem baj, talán jövőre! Csokihegyek, plüssök, könyvek Tamarának, rágóka, kutyacsoki, jutalomfalat nekem. Áfonya nyúl valami fog koptatót kapott, hihi, azt nem irigylem.
Azért valamit elárulok, én voltam az egyetlen, aki nem kapott virgácsot a családban!

Csak, mint eddig

Ahogy a címben jeleztem, minden a szokott kerékvágásban halad nálunk. A Hajógyári-szigeten jól sikerült a séta, 14 beardie és 2 bobtail mulatozott együtt. Az emberkölykök persze megint különcködtek, csúszdáztak és vattacukrot is kaptak. De azért mi is jól éreztük magunkat.

A tél várat magára, langyos, nedves idő van, sehol a hó. Tavaly ilyenkor már esett!
A tüzelésem is váratott eleget, a gazdim szokás szerint értetlenkedett. Most már megnyugodhat, tüzelek, ennek minden velejárójával, elkülönítés, szobafogság. Sajnáljatok!

Okleveles eb

A napokban megérkezett Belgiumból az Interchampion oklevelem és az igazoló levél, szóval már hivatalosan is viselhetem a címet! Igazán óvatosan szállították, egy papírhengerben érkezett, hibátlanul. Most igazán büszke és elégedett vagyok, persze a gazdikkal együtt.
Sok újság nincs, átestünk néhány séta-ázás-törölközés-száradás napon, dehát ősz van, vagy mi a csuda. Holnap nagyszabású beardie sétára készülünk a Hajógyári-szigeten, már nagyon várom. Gondolom, ott is sok falevél lesz a földön, szeretek az avarban futkosni. Ja, és az őszről jut eszembe, szeretem a sült tököt is!

Téli időszámítás

Biztos vagyok benne, hogy aki az "óraátállítás" nevü népi játékot kitalálta, annak soha nem volt kutyája. Vagy soha nem vitte sétálni. Ami egyre megy, nem is lehetett teljesen rendes ember.
Azt nem tudom, az emberek mit gondolnak minderről (persze, a hivatalos energiatakarékos verziót elmesélte a gazdám tegnap), de a kutyák értetlenül ülnek az esemény előtt. Szó szerint.
A szokásos időben, fél hét előtt készülődni kezdtem a falkasétára, vártam, jöttem-mentem, vártam... Telt az idő, jöttek a megnyutatások, és a téli időszámításról szóló hosszas magyarázat, csak a póráz nem jött. Mindenki tévézett, folyamatosan elküdtek még pihenni. Végül a TV elé ültem, hogy jól lássák a szerencsétlen beardie-t, akit senki sem visz ki sétálni. Hosszas harcom végül elnyerte jutalmát, sétálni mentünk, szerintem nagy késéssel, gazdik szerint majd belejövök.
Miért találnak ki ilyeneket az emberek?! Nem akarok belejönni !

Pozsony, Klubkiállítás

Bocsánat a késésért, elfoglalt voltam - a kerti teraszt építő embereket kellett felügyelnem. Szegényeket nagyon sajnáltam a borzasztó idő miatt, ezért többnyire bentről figyeltem. Néha befelé, de pihenni is kell néha.
Szóval a Klubkiállítás. Csütörtök este Blankánál aludtunk, Komáromban. Gazdim, Blanka, és 4 beardie Bee, Doris, Emy, és én. Lefekvés előtt sétáltunk a sötét Duna-parton, vacsiztunk, játszottunk, kidőltünk.
Másnap tettre készen kora reggel érkeztünk Pozsonyba. Az előző napi meleg elveszett valahol, hideg, eső, és mindehhez kinti ring fogadott minket. Sebaj, lelkesen készülődtünk.
Meg kell mondanom, eddigi kiállítási életem legjobb bírója érkezett a ringbe. A svájci hölgy (mert tényleg úgy nézett ki és úgy is viselkedett, mint egy igazi hölgy!) kedves, vidám és igazi show-woman volt. Minden emberhez volt egy kedves szava és minden ebhez egy simije. 9.30-17 óráig mosolyogva, lelkesen, a közönséget buzdítva bírált majdnem 150 kutyát, bearded colliet, bobtailt, és border colliet. Köszönjük!
Phini ment először a ringbe, életében (most 3 hónapos) először! Dia fésülte, fésülte, Phini ficánkolt. A reakción a környékbeli emberek percekig derültek, Phini legnagyobb értetlenségére. A reakció? "Maradj már! Show-kutya vagy, vagy mi a fülem!"
Utána sorba bevonultunk, res.CAC címemmel igen elégedett voltam.
Szerintem 2 sikeres nap volt, gördülékeny bírálatokkal, de sajnos nem mindig rendes gazdikkal.
Nem győztük kikerülni konkurenseim "maradványait", melyeket ott felejtettek, pedig a szervezők még zacsikat is kitettek! Ejnye-bejnye, remélem a 2013-as budapesti világkiállításra minden gazdi megtanulja a kulturált kutya sétáltatás szabályait!

Világkiállítás 2009 Pozsony, részletek

Nagyon korán keltünk, autóztunk több mint 2 órát. Fletch és Phini a csomagtartóban, én gazdasszonyommal a hátsó ülésen. Sorban álltunk, vártunk, parkoltunk, kipakoltunk, vártunk, pisiltünk, vártunk, szépítkeztünk, vártunk. Sok-sok bearded collie-val együtt vártunk.
A várva-várt angol bíró úr kicsit kaotikusan kezdett, a kanoknál nem igazán mutatott koncepciót a választásaiban, a szukáknál már mintha belejött volna.
Ötödik lettem - ahogy erről már korábban beszámoltam - ami a 21 nevezett beardie champion szukából 3 évesen szerintem igen jó eredmény!
Délután az EuroDogShow-n már megismert Lenkával indultunk a fiatal felvezetők fináléjában. Sokat vártunk, sokan voltunk. Egyre kevesebben maradtunk a BIS ringben. Amikor már csak hárman voltunk bizony nagyon izgultam, de ezt persze nem mutathattam. Éppen elég volt egy nagyon ideges Lenka a póráz másik végén, és egy talán még idegesebb Gazdi a nézőtéren!
Másodikok lettünk, büszkén feszítettünk a hatalmas dobogón, a villogó vakuk és a nemzetközi kamerák előtt. A gazdim és Lenka boldogan borult egymás nyakába, borzasztóan büszkék voltak.
Én is, de ezt soha nem árulom el Nekik.