Verekedni csúnya dolog

Verekedtem, és harci sérüléseket is szereztem. Gazdasszonyom szerint azért, mert nem telhet el egy szülinapom valami baj nélkül (tavaly babéziás lettem).
Szerintem más az oka. Egészen pontosan egy Mandula névre hallgató kutya, aki pár hónapja falkatag. Megjön és kötözködik. Beszól valamit. Vagy csak néz. Esetleg a közelembe sem jön, de a tudat, hogy ott van nagyon irritáló. Naná, hogy már többször összekaptunk!
De pénteken igazán. Ez csak otthon derült ki, amikor a gazdik a vércseppek nyomát követve rám bukkantak. Hát, igen, egy lilára dagadt fül, és egy hasadás az oldalamon lett a harc eredménye.
De én győztem (gondolom)!
Most valami barnás izével kenegetnek, és megállás nélkül korholnak, hogy lüke kutya vagyok.
Ilyenkor szégyellem magam, szánom-bánom minden bűnömet, és magamban persze megfogadom, hogy legközelebb, a bosszú idején ügyesebb leszek, és sérülés nélkül úszom meg a visszavágót!

Boldog harmadik szülinapot!

Hogy kinek? Hát persze, hogy nekem! Meg Crominak Sopronban, és minden "C" almos tesónak, akárhol is laknak!
Tehát ismét eltelt egy év okosabb, érettebb, világlátottabb kutya lettem.
Az elmúlt évben Interchampion lettem, nőtt a blogom olvasottsága, és továbbra is elsőszámú házikedvenc vagyok (sikeresen visszavertem Áfonya nyúl támadását, aki ugyan még mindig itt lakik, de kiderült, hogy nem igazi konkurencia).
Elégedett vagyok az életemmel, de persze közben folyton új kihívásokat keresek.
Ezek egyenlőre titkosak!

Ősz

Megjött az ősz. Hideg még nincs, de esik, szürke és locspocsos. Ilyenkor mindig valami ősi nosztalgia kerít hatalmába, a skót vidékekre gondolok, ahol őseim szinte mindig ilyen időjárási viszonyok között terelgették a barikat. Szép lehetett, csatakosan, lucskosan, de igen fontos munkát végezve éldegélni.
Aztán persze mindig felébredek az álmodozásból, és rájövök, hogy sokkal, de sokkal kellemesebb a száraz szobában, a puha párnákon pihenni, miközben a hasamat vakargatják...
Még akkor is, ha sokan lusta, munkakerülő kutyának tartanak.
De itt úgysincsenek birkák, szóval jogosan vagyok munkanélküli!

Szenvedélyek

Azt hiszem, már sok szenvedélyemről beszámoltam az elmúlt másfél évben, a savanyúkáposztától a madárkergetésen át a görögdinnye iránti rajongásomig.
Azonban még nem beszéltem a pattogatott kukoricáról! Moziba nem járok, a pop corn-t azonban ellenállhatatlannak találom. Ha csak az illatát megérzem... Szerencsére gazdáim is nagyon szeretik, és nem sajnálják egy csodálatos technikával kéregető szakállas collie-tól.

Hirdetünk

Képzeljétek Google nagy testvér felajánlotta, hogy ha (szinte) bármire próbáltok keresni újabban egyre inkább használhatatlan keresőjében, akkor én legyek az első találat. Gondoltam ezt megengedem neki, mégiscsak ebből él, nem venném a szívemre, ha miattam menne csődbe.
Gondolom kedves új olvasóim közül is sokan így találtatok ide. Az "építsünk közösséget" modern irányelvet is támogatom, Ti azzal tudtok ebben segíteni, ha írtok minél több megjegyzést, véleményt, kérdést nekem - ebből látom, vajon jól teszi-e a dolgát.
Szóval írjatok!

Új rokonok a világ körül

Képzeljétek, Bee féltesóm minden kicsinyének jó gazdit talált Blanka. Hárman Belgiumba mentek, de költözött kölyök Németországba, Csehországba, Szlovéniába, Magyarországra - és néhányan maradtak Szlovákiában is.
És mit gondoltok hová költözött egyikük? Úgysem találnátok ki, ezért elárulom. Fletcher rokon szerzett egy új játékot-barátot magának. Bizony, Phineas (háááát, felettébb furcsa név egy alig 2 hónapos ebnek) ezentúl Fletcherékkel él. Hajrá Fletch, nevelj belőle igazi BEARDIE-t, te pedig Phini, tanulj sokat és ne hagyd, hogy főnökösködjön!