Verekedtem, és harci sérüléseket is szereztem. Gazdasszonyom szerint azért, mert nem telhet el egy szülinapom valami baj nélkül (tavaly babéziás lettem).
Szerintem más az oka. Egészen pontosan egy Mandula névre hallgató kutya, aki pár hónapja falkatag. Megjön és kötözködik. Beszól valamit. Vagy csak néz. Esetleg a közelembe sem jön, de a tudat, hogy ott van nagyon irritáló. Naná, hogy már többször összekaptunk!
De pénteken igazán. Ez csak otthon derült ki, amikor a gazdik a vércseppek nyomát követve rám bukkantak. Hát, igen, egy lilára dagadt fül, és egy hasadás az oldalamon lett a harc eredménye.
De én győztem (gondolom)!
Most valami barnás izével kenegetnek, és megállás nélkül korholnak, hogy lüke kutya vagyok.
Ilyenkor szégyellem magam, szánom-bánom minden bűnömet, és magamban persze megfogadom, hogy legközelebb, a bosszú idején ügyesebb leszek, és sérülés nélkül úszom meg a visszavágót!
2009. szeptember 27., vasárnap
Verekedni csúnya dolog
Bejegyezte: Luna 1 megjegyzés
Címkék: bearded collie, beardie, ellenségek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)