Szobafogság, magányos kutyaszív

Már megint panaszkodni fogok, de azért ne gondoljátok, hogy én egy morcos eb vagyok, csak mostanában így jönnek össze a dolgok. A panasz tárgya: szobafogság!!! Az elmúlt 2 hétben magányosan sétálok, nem vehetek részt az esti falka-buliban, sőt, ha csinos (és jelen állapotomban szinte mind nagyon csinos) kan felbukkan, még pórázra is teker a gazda! Valami tüzelést emlegetnek és , hogy már igazán befejezhetném. A tüzelés jó szó, elég pontosan írja le jelenlegi érzéseimet, melyekre csak egy kedves kan udvarlása lehetne a megoldás. De persze pont ezt nem hagyják! Hát milyen gazda az ilyen!? És azt is mondják, hogy büdös vagyok, pedig a legjobb márkájú kutyaparfümöt termelem, hiszen a hírek szerint a környék kanjai aléltam szaglásszák a séta helyeimet. Mindhiába. Gondoljatok sokat egy magányos kutyalányra, aki bezárva tölti napjait!