Migu?

Ez már mindennek a teteje! A nyulat már megszoktam, így hogy kiköltözött a kertbe, még kevésbé zavar. De még több állat!?
Ok, ok, írom a részleteket, és akkor megértitek a felháborodásom jogosságát.
Tegnap délután Tamara nagyszülei érkeztek látogatóba, de nem csak a szokásos simikkel és falatkákkal felszerelve, de nem ám! Egy kalitka volt a kezükben és benne 2 izé. Kicsi, szőrös, izgága nagyszemű és kerekfülű valamik. Ugrándoztak. Én is. Rám szólt a gazda. Rájuk nem.
Majd következett a bemutatkozás: "Luna, ők Tamara degui, nem szabad bántani őket, vigyázni kell rájuk, gazdáé." Aha. Degu. Migu?! És még csak nem is lehet őket kergetni?
Tiszta ideg lettem, vacsorázni se bírtam. Mi jöhet még? Elefánt, kenguru?

Breaded beardie, azaz panírozott szakállas

Gazdasszonyom ezt az időszakot csak panírozós időnek hívja. Lehet benne valami. Reggelente, a séták alatt még erősen párás a fű, naná, hogy vizes lesz a lábam. A sétaút (földút a töltés mellett) meg persze erősen homokos, naná, hogy poros lesz a lábam. Víz+por x sok= vastagon sáros, vagyis panírozott beardie láb. Minden reggel! Hát, nem irigylem a takarításért!
Különben nem sok érdekes történik. Wieselburgban szereztem egy CAC címet 2 hete. Áfonya kiköltözött a kertbe. Erősen tavaszodik.
És ma reggel megcsípett egy darázs, igen, persze, hogy az orromat, de szerintem ez nem vicces!
Szerinte sem, mert úgy tűnt nem élte túl a gonosz akciót. Lüke darázs!

Húsvét!!!

A sütisütő bulin még csak gyanakodtam (és persze nyalakodtam), a celofáncsörgésnél már erősen gyanakodtam, a sonkaillat érkezésekor már biztos voltam a Húsvét nevü több napos mulatság érkezésében.
A szokásos menetrenddel, tojás, és jutalomfalat vadászattal, finom falatokkal, sok családi együttléttel és ennek megfelelő mennyiségű simogatással idén is nagyon szeretem ezt az ünnepet. A tavalyihoz képest annyi változott, hogy nem került új állat a házhoz, de ha hiszitek, ha nem, nekünk még mindig megvan a múlt évi húsvéti nyulunk, Áfonya. Hát, már nem az a kimondott nyuszika, legalább öt kiló, de egész jó fej. Cseppet sem fél tőlem, pedig már néhányszor bekaptam a kalimpáló lábait. (tuuuudom, hogy ezt nem szabad, de az a belső hang!)
Kedves Mex! Köszi a figyelmeztetést, de esélyem sincs résen lenni, az általad emlegetett nyúl nemcsak felénk jár, de velünk is él, egy éve. Gazdáim, különösen Tamara nagyon kedvelik, és amíg ajándékot hoz, de kutyatápot nem kér, és az általa igényelt simogatás mennyiséget nem növeli, addig én is elviselem.
A tavasz lassan de biztosan ide is megérkezik, a családom szerint igen kerge-lüke vagyok vagyok tőle. Pedig csak boldog.
És ezt mindenkinek szívesen tovább is adom. További boldog sonkás-csokis-sütis -simis Húsvétot kívánok mindenkinek!