Normafa

December végén felmentünk a Normafához, ahol találkoztam anyámmal meg a féltesómmal, meg annak a kölykével, és egészen jót mulattunk. Miért nem költözünk az erdőbe? Mondjuk azt a lökött kölyköt nem kellett volna elhozni, azt hitte a kis butája, hogy csak azért, mert én vagyok a legfiatalabb, velem majd játszhat. De hát én már felnőtt nő vagyok, és hogy ez világos legyen az ő számára is, ha csak tehettem, a fejére ültem. Remélem értett a szóból. Viszont anyám egészen normális lett. Eddig mindig a fejemre ült, ha játszani akartam vele (most komolyan, hogy lehet ilyen szívtelen egy felnőtt kutya egy ilyen aranyos kölyökkel, mint én voltam???), de most hajlandó volt rendesen rohangálni. Körbefutottuk a fél erdőt legalább háromszor (kettőnél biztosan több volt, a többi számot meg nem ismerem, nem is érdekel), hemperegtünk a hóban, és igazán jól mulattunk.