Téli időszámítás

Biztos vagyok benne, hogy aki az "óraátállítás" nevü népi játékot kitalálta, annak soha nem volt kutyája. Vagy soha nem vitte sétálni. Ami egyre megy, nem is lehetett teljesen rendes ember.
Azt nem tudom, az emberek mit gondolnak minderről (persze, a hivatalos energiatakarékos verziót elmesélte a gazdám tegnap), de a kutyák értetlenül ülnek az esemény előtt. Szó szerint.
A szokásos időben, fél hét előtt készülődni kezdtem a falkasétára, vártam, jöttem-mentem, vártam... Telt az idő, jöttek a megnyutatások, és a téli időszámításról szóló hosszas magyarázat, csak a póráz nem jött. Mindenki tévézett, folyamatosan elküdtek még pihenni. Végül a TV elé ültem, hogy jól lássák a szerencsétlen beardie-t, akit senki sem visz ki sétálni. Hosszas harcom végül elnyerte jutalmát, sétálni mentünk, szerintem nagy késéssel, gazdik szerint majd belejövök.
Miért találnak ki ilyeneket az emberek?! Nem akarok belejönni !

Pozsony, Klubkiállítás

Bocsánat a késésért, elfoglalt voltam - a kerti teraszt építő embereket kellett felügyelnem. Szegényeket nagyon sajnáltam a borzasztó idő miatt, ezért többnyire bentről figyeltem. Néha befelé, de pihenni is kell néha.
Szóval a Klubkiállítás. Csütörtök este Blankánál aludtunk, Komáromban. Gazdim, Blanka, és 4 beardie Bee, Doris, Emy, és én. Lefekvés előtt sétáltunk a sötét Duna-parton, vacsiztunk, játszottunk, kidőltünk.
Másnap tettre készen kora reggel érkeztünk Pozsonyba. Az előző napi meleg elveszett valahol, hideg, eső, és mindehhez kinti ring fogadott minket. Sebaj, lelkesen készülődtünk.
Meg kell mondanom, eddigi kiállítási életem legjobb bírója érkezett a ringbe. A svájci hölgy (mert tényleg úgy nézett ki és úgy is viselkedett, mint egy igazi hölgy!) kedves, vidám és igazi show-woman volt. Minden emberhez volt egy kedves szava és minden ebhez egy simije. 9.30-17 óráig mosolyogva, lelkesen, a közönséget buzdítva bírált majdnem 150 kutyát, bearded colliet, bobtailt, és border colliet. Köszönjük!
Phini ment először a ringbe, életében (most 3 hónapos) először! Dia fésülte, fésülte, Phini ficánkolt. A reakción a környékbeli emberek percekig derültek, Phini legnagyobb értetlenségére. A reakció? "Maradj már! Show-kutya vagy, vagy mi a fülem!"
Utána sorba bevonultunk, res.CAC címemmel igen elégedett voltam.
Szerintem 2 sikeres nap volt, gördülékeny bírálatokkal, de sajnos nem mindig rendes gazdikkal.
Nem győztük kikerülni konkurenseim "maradványait", melyeket ott felejtettek, pedig a szervezők még zacsikat is kitettek! Ejnye-bejnye, remélem a 2013-as budapesti világkiállításra minden gazdi megtanulja a kulturált kutya sétáltatás szabályait!

Világkiállítás 2009 Pozsony, részletek

Nagyon korán keltünk, autóztunk több mint 2 órát. Fletch és Phini a csomagtartóban, én gazdasszonyommal a hátsó ülésen. Sorban álltunk, vártunk, parkoltunk, kipakoltunk, vártunk, pisiltünk, vártunk, szépítkeztünk, vártunk. Sok-sok bearded collie-val együtt vártunk.
A várva-várt angol bíró úr kicsit kaotikusan kezdett, a kanoknál nem igazán mutatott koncepciót a választásaiban, a szukáknál már mintha belejött volna.
Ötödik lettem - ahogy erről már korábban beszámoltam - ami a 21 nevezett beardie champion szukából 3 évesen szerintem igen jó eredmény!
Délután az EuroDogShow-n már megismert Lenkával indultunk a fiatal felvezetők fináléjában. Sokat vártunk, sokan voltunk. Egyre kevesebben maradtunk a BIS ringben. Amikor már csak hárman voltunk bizony nagyon izgultam, de ezt persze nem mutathattam. Éppen elég volt egy nagyon ideges Lenka a póráz másik végén, és egy talán még idegesebb Gazdi a nézőtéren!
Másodikok lettünk, büszkén feszítettünk a hatalmas dobogón, a villogó vakuk és a nemzetközi kamerák előtt. A gazdim és Lenka boldogan borult egymás nyakába, borzasztóan büszkék voltak.
Én is, de ezt soha nem árulom el Nekik.

Gyorsjelentés

Világkiállítás van. Kutyák. Pozsonyban. Az közel van, hát elmentem megnézni. A Champion osztályban indultam (hol máshol?). Én lettem a világ ötödik legszebb beardie kislánya.
Volt ott egy kedves lány, aki megkért, hogy vigyem körbe a fiatal felvezetők versenyén. Nem tudtam visszautasítani, így nyertem neki egy nagy kupát - a második helyért.
Holnap megyek a klubkiállításra is.

5000!

Megvan az 5000! Köszönöm kedves olvasóim, hogy segítettetek elérni a féltízezres számot - egy szakállas collie-tól ez nem is rossz teljesítmény, szerintem.
Igyekszem továbbra is beszámolni napjaimról, és a világ számomra fontos történéseiről.
Ha az ünnepi számra való tekintettel kérhetnék valamit, kicsit több reakciót szeretnék (néha olyan érzésem van, hogy magamnak írok, bár erre az ötezres szám rácáfol)!
Írjatok!!!