Hová lett Ödönke?!

Amikor született, kicsi volt, nem látott és maximum a hasán tudott csúszni. Ödönkének hívták, és kizárólag tejet fogyasztott. Csak engem szeretett, és semmi sem érdekelte rajtam kívül.

Most, 4 héttel később már nem mondható kutyababának. Mindent lát, hall és minden érdekli. Persze, szopik még, de már áztatott tápot is eszik. Kiköltözött a ládából, folyton jön-megy, mindenhol megtalál, akkor is, ha egy kis nyugalomra vágyom. A hason csúszást felváltotta a rohangálás, és a folytonos játszhatnék. Már nem csak én vagyok, aki szórakoztathatja, bármelyik gazdit szívesen levadássza. Jönnek a fogai, ezzel együtt persze az állandó rághatnék is. Most már lehet vele játszani, tanítgatni.

Jó fej, tényleg.

És a leendő gazdi kérésére már Max a neve.

De hová lett Ödönke?!