IgenIgenIgen!

Ha rajtam múlna, hasvakarós apagazdi kaphatna éppen egy kupát mert úgy hasat vakarni, úgy dögönyözni ahogy ő, nem tud más senki. Hogy miért éppen kupát? Ó... hát csak úgy eszembe jutott... véletlenül... ahogy az ember kutyájának néha eszébe jutnak dolgok. Most éppen egy kupa. Szerintem örülne neki. Nekem úgy tűnik, hogy gyűjti a kupákat. Valami kártyázással van ez összefüggésben. Bridzs, vagy mi. Ülnek négyen az asztal körül és rémunalmasak. Nagynéha ezt itthon csinálják, az még elviselhető, mert akkor ahhoz vendég is kell, az meg mindig szórakoztató, de amúgy... A múltkor láttam egy bridzsversenyt. Azok ott mind nem normálisak. Ülnek egy teremben csendben és rettenetesen unatkoznak. Meg izzadnak (a szagok alapján). De miért??? Ja igen a kupa... szerteszét szaladtak a gondolataim mint egy rendetlen birkanyáj. Összeterelgetem. Tehát: és ezért az unatkozós üldögélésért apagazdi időnként kupákat kap. És láthatóan büszke rá. No, hát arra gondoltam, hogy a hasvakarásért is kaphatna kupát, hogy örüljön. Nekem úgy is van elég. Khm. Tegnap óta több mint neki... (höhö) Mert én, Én, ÉN Hungarian Junior Champion lettem 2007-ben!!! Juhhhéééééééé!!!! Meggondoltam. Mégsem adom a kupám. :)

Irgum-burgum és hipp-hipp-hurrá!

Kezdem az irgum-burgummal. Pénteken a felnőtt gazdik készülődtek valahová, és közben valami klubvacsorát emlegettek. Mivel nem golfoznak és nem vitorláznak, ez csak az én klubom lehetett, vagyis az Angol Pásztorkutya Klub!! És tényleg, kiderült, hogy az éves díjkiosztó vacsorára hivatalosak. Ők!? Miért nem én? Hát ők gyűjtötték a Club Star cím eléréséhez szükséges pontokat? Ők fürödtek, szépültek alkalmanként 4-5 órát? Ők futottak körbe-körbe ahányszor a bíró akarta? Hát nem! Ez mind én voltam, én, akit most itthon hagytak, esti hasvakargatás és vacsora nélkül. (Na, jó, azért a szokásos lazacos tápomat megkaptam) Szóval, Tamara (akit szintén nem vittek magukkal) és én Erzsi felügyelete alatt töltöttük az estét. Ő nagyon kedves, a barátom, Bandita gazdája. Családunkban pótmama és pótgazda szerepben szokott tevékenykedni.
Visszatérve a vacsorára. Magam és a többi díjazott kutya nevében javaslataim a további évekre a következők:

• A kutyáknak külön teremben hasonló minőségű vacsorát szolgáljanak fel.



• Előtte és utána szakképzett, kutyarajongó személyzet gondoskodjon a szórakoztatásunkról.



• Séta, játék, sok hasvakargatás, finom csemegék osztása minden jelenlévő eb számára.



• Tánc, agility, birkák igény szerint, kifulladásig.

Most néhány szó a hipp-hipp-ről. Gazdáim elégedetten tértek haza a vacsoráról, és nem csak a buli miatt. A Black Cooper klán (tudom, hogy kennel, de így sokkal elegánsabb) 6 kupát és egy kristályszobrot szerzett! Én, azaz Black Cooper Cartahena fiatal Club Star szuka lettem. Persze, a kutya tudja magáról, hogy szép, és utolérhetetlen, de ezt néha jó írásban is megkapni. Szóval nagyon büszke vagyok a kutyacsaládomra és persze magamra is. Jók vagyunk (és gyönyörűek).

Igenis, ér a nevem!

Képzett infokutya lévén jelentős mértékű kíberküzdelembe keveredtem édes jó anyámmal. Nem mesélném, ha nem nyertem volna. De bizonyára hagyta magát (hehe). Mert a kérdés örökérvényű: kinek a bolgja/honlapja/képtára legyen az első a találati listán, ha beírják a nevemet a google-ba? Ha te is csak ugatod a kereső-marketinget, akkor megmagyarázom: Tegnap még a nevemre anyám honlapja jött fel elsőnek (meg némi káposztaszag). Ma már az én honlapom az első. Mert jó vagyok. Na megyek aludni, erre a nagy izgalomra pihenni kell egyet (és álmomban majd káposztázunk Tamarával).

Nem ér a nevem

Békés alukálásomból egészen elképesztő szagok ébresztettek fel. Úgy emlékszem, valami olyasmit álmodtam, hogy birkáról birkára ugrálva keresem Tamarát a szép angol gyepen. (Ööö... vajon tudom én egyáltalán mi az, hogy angol? Yes, yes. I am a beardie.) Már éppen megláttam a szoknyája szélét, amikor szédítő illatokat éreztem, felkaptam a fejem... és bevágtam az ágyba. Mert a gazda ágya alatt aludtam. Kikecmeregtem, és feltartott orral az illatorgia nyomába eredtem. Soha nem éreztem még ilyet. A gazda valami egészen furcsa ételt evett, de az első pillanattól világos volt, hogy ezt én nagyon szeretem. Hosszúkás szálak, csöpög a lé, a szakállamnak is káposzta szaga van már (innen a cím: "nem ér a nevem, káposzta..."). Mert igen, a savanyú káposzta rajongója lettem. A gazda szerint már szép emlékű elődöm, Bogyó (becsületes nevén Wandering Spirit Blooming Blackberry) is imádta. Meg tudom érteni. A savanyú káposzta bizonyára valami eredeti szigetországi eledel lehet, ha minden szakállas collie szereti. Tényleg mind szereti? Nyomjatok gombot (jobb oldalt)!

Szilveszter

Az új évi fogadalom (márpedig blogom lesz) közvetlen kiváltó oka nem is lehetett más, mint a szörnyű szilveszteri randalírozás. Muszáj kiírnom magamból a traumát (Akarsz róla beszélni? Akarok.)
Komolyan nem értem az embereket. Előző nap még teljesen normálisnak látszottak.
Ugyanazok a felnőttek, akik látszólag egyszer már megértették, hogy mire van szüksége egy rendes szakállas collie-nak (Normafa), azzal töltötték a szilveszter éjszakát, hogy vendégeket hívtak (ez még bocsánatos bűn, mert dögönyözésből, simogatásból így valamivel több jutott az átlagosnál), akik hajnalig hangoskodtak és nem hagytak aludni. Továbbá mások meg folyamatosan durrogtattak az utcán (ugye hogy jobb lenne a réten?), amitől ugyan nem ijedtem meg (bár a gazdáim ezt várták volna tőlem), de jól azért nem esett. Remélem, elolvassák amit írok.

Normafa

December végén felmentünk a Normafához, ahol találkoztam anyámmal meg a féltesómmal, meg annak a kölykével, és egészen jót mulattunk. Miért nem költözünk az erdőbe? Mondjuk azt a lökött kölyköt nem kellett volna elhozni, azt hitte a kis butája, hogy csak azért, mert én vagyok a legfiatalabb, velem majd játszhat. De hát én már felnőtt nő vagyok, és hogy ez világos legyen az ő számára is, ha csak tehettem, a fejére ültem. Remélem értett a szóból. Viszont anyám egészen normális lett. Eddig mindig a fejemre ült, ha játszani akartam vele (most komolyan, hogy lehet ilyen szívtelen egy felnőtt kutya egy ilyen aranyos kölyökkel, mint én voltam???), de most hajlandó volt rendesen rohangálni. Körbefutottuk a fél erdőt legalább háromszor (kettőnél biztosan több volt, a többi számot meg nem ismerem, nem is érdekel), hemperegtünk a hóban, és igazán jól mulattunk.

Család

Életem eddig eltelt 15 hónapja maga volt a világegyetem megteremtése. Nem kívánlak fárasztani benneteket az unalmas részletekkel, de azt tudnotok kell, hogy sok munkám fekszik ebben a kedves családban, akikkel lakom. Kezdjük a leglényegesebbel. Itt van ez a Tamara nevű leány. Idestova 15 hónapja nevelgetem, és szép, 3 éves nagylánnyá serdült - hála nekem. Nagyon fontos dolgokat tanítottam neki. Bele tud kapaszkodni a bundámba, fejhangon tudja ordítani a nevemet, fel tud borítani, tud visítani, ha megcsipkedem az oldalát, szeretettel ölelget, ha ahhoz van kedvünk és még ki tudja mi mindent. Nagy nehezen végre még azt is megtanulta (nehézfejű szülei minden ellenkezése ellenére), hogy én is szeretek az ő asztaluknál enni. De még sokat kell fejlődnie, ezért állandóan a nyomában vagyok, lesem mit csinál, merre indul, és állandóan vigyázok rá.

No igen, a felnőttekkel egy kicsit nehezebb, de ez majd még kiderül. A férfiember néha hajlandó amúgy istenesen megdögönyözni, ahogy csak egy férfi tud (nyáu… akarom mondani váu), de ezért minden alkalommal komoly köröket kell futnom. Persze hamarosan érett nőnek számítok már, tehát ez nem esik igazán nehezemre. És így aztán azt is értem, hogy az asszony a főnök. Legalábbis az enyém biztosan. Hiszen enni ad. Jó, kétségtelen, Tamara is ad néha a vacsorájából (ebédjéből, reggeliéből, nem is olyan néha), de azért rendes eledelhez az ember kutyája csak az asszonytól jut. És a séták vele… hm… finom, hatalmas séták… No, erről majd máskor.

Elindult a blog!

Luna vagyok. Szakállas collie. De félre ne érts, lány vagyok. Méghozzá a legszebb. (Szerintem. Szerinted?)

A papírokban nem pont ez áll, teljes nevem ugyanis Black Cooper Cartahena. (Hiszen rendes, törzskönyvezett, fajtatiszta eb vagyok! De még milyen!) De tekintettel ifjú koromra (2006. szeptember 25-én születtem Szlovákiában, Barcson) és múlhatatlan jókedélyemre, Luna maradok. Gazdáim szoktak mindenféle egyéb idiótaságot is a fejemhez vágni (Lunus, Lunakutya, Lunci, dög, éhenkórász, stb), de azért én Luna vagyok.

Újévi fogadalomként ezt a blogot nyitottam. Nektek. A rajongóimnak. Mert nem kétséges, hogy ha a képernyő előtt kigúvadó szemekkel engem néztek, a blogom olvassátok, akkor hűséges (érted? Pedig én vagyok a kutya… hehe) rajongóim vagytok. Vagy lesztek.

A képeken szüleim láthatók, Basie of Slavic Charm és Little Black Flower Areca.