2010. október 17., vasárnap

Hová lett Ödönke?!

Amikor született, kicsi volt, nem látott és maximum a hasán tudott csúszni. Ödönkének hívták, és kizárólag tejet fogyasztott. Csak engem szeretett, és semmi sem érdekelte rajtam kívül.

Most, 4 héttel később már nem mondható kutyababának. Mindent lát, hall és minden érdekli. Persze, szopik még, de már áztatott tápot is eszik. Kiköltözött a ládából, folyton jön-megy, mindenhol megtalál, akkor is, ha egy kis nyugalomra vágyom. A hason csúszást felváltotta a rohangálás, és a folytonos játszhatnék. Már nem csak én vagyok, aki szórakoztathatja, bármelyik gazdit szívesen levadássza. Jönnek a fogai, ezzel együtt persze az állandó rághatnék is. Most már lehet vele játszani, tanítgatni.

Jó fej, tényleg.

És a leendő gazdi kérésére már Max a neve.

De hová lett Ödönke?!

2010. szeptember 25., szombat

Szülinapos kutyamama

DSC08433 Azt hiszem némi magyarázattal tartozom a címet illetően, de kezdjük az elején!

Ma lettem 4 éves, szóval boldog születésnapot nekem, Crominak, és a többi C alomtesónak.!

Ha jól emlékszem, még januárban említettem, hogy komoly terveim vannak erre az évre. Kicsit!? csúszott a tüzelésem, ezzel teljes bizonytalanságba és aggódásba taszítottam gazdáimat a nyári programjaikat illetően. Végül csak elkezdtem, sőt eredményesen be is fejeztem. A vége felé közeli kapcsolatot létesítettem Snoopyval, egy csinos beardie kannal, aminek szeptember 18-án ebédidőben megszületett az eredménye is. A kisfiam. Jelenleg (a világ legprofibb szülésznőjének, azaz Dianának köszönhetően) az Ödönke névre hallgat, papírja szerint azonban az elegáns Black Cooper First Class nevet viseli. Ödönke szépen gyarapodik, bár már születésekor is rendes súllyal büszkélkedhetett, 540 grammal érkezett, ami egyedüli kölyökként nem csoda. Most még nem igazán szórakoztató, csukott szemmel csúszik-mászik, folyton enne, és szerencsére sokat alszik. Tamarától kapott egy plüss egérkét, néha, ha nekem más, fontos dolgom van, ahhoz bújik. Mert azért a többi, embercsaládommal kapcsolatos dolgomat sem hanyagolhatom el, nem? Lehet, hogy nem vagyok szuperanyuka? Van a kutyáknak Anyák Lapja, ahova a lüke aggódó kérdéseimmel fordulhatok?

Szerencsére az nem kérdés, hogy eleget eszik-e, mert az jól látható. Különben (minden fontos személy szerint) gyönyörű kiskutya, aki láthatóan egészséges, és csinosan gömbölyű.

Kell ennél több?DSC08457

2010. július 31., szombat

Nyár

Nyár van. Érdekes, esős, kánikulás, szeles, árvizes, kutyaáztató nyár. Időnként nyaralunk, én Tamara nagyijánál és Blankánál, a gazdik mindenféle vizes helyen. Most mindenki itthon van, oviszünet van, tehát jut simogatás elég.

A héten itt vendégeskedett Shaba kutya, aki Tamara nagymamájához tartozik. Kikaptunk, bár ő volt a felbujtó (szerintem). Az elkövetett hiba Áfonya nyúl hajkurászása volt. Tudom, hogy ő csak békésen legelészett a kertben, és neki is vannak jogai, de amikor begyorsul, akkor minden normális eb kötelességének érzi, hogy megkergesse! Nem?!

Különben egész gyorsan szalad, ahhoz képest, amilyen kövér, de ketten voltunk, így nem sok esélye volt. Gazdasszonyom persze kirohant a bulira, szétkergetett minket, és ölben vigasztalta a rettegő nyulat. Akinek persze semmi baja nem lett. (a néhány csomónyi kihullott szőrtől eltekintve, de van neki elég)

A deguk is jól vannak, egyesek szerint olyanok, mint a patkányok. Nem tudom olyat nem tartunk, a deguk viszont egész helyesek, sőt, egyre több simogatást kérnek.(meg mandulát és mogyorót)

Éjjel-nappal kerekeznek, nem győzzük olajozni őket.

Szerintem egyébként szökést terveznek, úgyhogy szemmel tartom őket, hátha benne vannak egy jó kis rohangálásban. Bár gondolom, a degu kergetésért sem dicsérnének meg.

2010. június 4., péntek

Tavasz/Nyár?!

Azt hiszem, feladom. Ebben az országban egyszerűen nem bír normális időjárás lenni. Kivéve talán a telet, az egész korrekt volt. Na, de azóta! Lehet, hogy észrevétlen átkerültünk a mindennapos esők övezetébe? A szép, napos tavasz elvezett, de ez fog a nyárral is történni? Nem lenne jó, azt hiszem lassan némi mágiára is szükség lehet, fel kellene vennem a kapcsolatot az időjárás varázslókkal.

Szerencsére legalább Zuglóban árvíz nincs (egyenlőre!).

De anélkül is állandóan vizes, sáros, lucskos és mocsárszagú vagyok. Meg  kicsit búskomor is néha, szóval:

“Süss fel nap!” de azonnal!

2010. május 16., vasárnap

Hát persze, hogy még itt vannak!

Itt vannak és itt is maradnak. A deguk. És a hozzájuk kapcsolódó idegbajom. Szerencsére enni már tudok, de szabadidőm nagy részét a ketrecük mellett töltöm, ugrándozva, bámulva. Néha valamelyik gazdi, leggyakrabban Tamara társaságában. Jobb, mint a tv.
Különben nagyon érdekesek, helyesek, viccesek. Nem félnek tőlem, gyakran összedugjuk az orrunkat. Nem esznek tápot és kutya jutalomfalatot. Szóval, akár szerethetném is őket, ha nem lennék ilyen iszonyúan féltékeny.
Még meggondolom. Szerintetek?

2010. április 27., kedd

Migu?

Ez már mindennek a teteje! A nyulat már megszoktam, így hogy kiköltözött a kertbe, még kevésbé zavar. De még több állat!?
Ok, ok, írom a részleteket, és akkor megértitek a felháborodásom jogosságát.
Tegnap délután Tamara nagyszülei érkeztek látogatóba, de nem csak a szokásos simikkel és falatkákkal felszerelve, de nem ám! Egy kalitka volt a kezükben és benne 2 izé. Kicsi, szőrös, izgága nagyszemű és kerekfülű valamik. Ugrándoztak. Én is. Rám szólt a gazda. Rájuk nem.
Majd következett a bemutatkozás: "Luna, ők Tamara degui, nem szabad bántani őket, vigyázni kell rájuk, gazdáé." Aha. Degu. Migu?! És még csak nem is lehet őket kergetni?
Tiszta ideg lettem, vacsorázni se bírtam. Mi jöhet még? Elefánt, kenguru?

2010. április 26., hétfő

Breaded beardie, azaz panírozott szakállas

Gazdasszonyom ezt az időszakot csak panírozós időnek hívja. Lehet benne valami. Reggelente, a séták alatt még erősen párás a fű, naná, hogy vizes lesz a lábam. A sétaút (földút a töltés mellett) meg persze erősen homokos, naná, hogy poros lesz a lábam. Víz+por x sok= vastagon sáros, vagyis panírozott beardie láb. Minden reggel! Hát, nem irigylem a takarításért!
Különben nem sok érdekes történik. Wieselburgban szereztem egy CAC címet 2 hete. Áfonya kiköltözött a kertbe. Erősen tavaszodik.
És ma reggel megcsípett egy darázs, igen, persze, hogy az orromat, de szerintem ez nem vicces!
Szerinte sem, mert úgy tűnt nem élte túl a gonosz akciót. Lüke darázs!